Egyre több férfi fekszik kés alá, de nem mindenki hiúságból. Kökény Attila is plasztikai sebészhez fordult, ám nála az egészség volt az első. A ráncait viszont esze ágában sincs eltüntetni.

A plasztikai beavatkozások már rég nem kizárólag a nők világához tartoznak. Egyre több férfi dönt úgy, hogy szakember segítségével változtat a külsején – van, aki esztétikai, mások egészségügyi okokból. Kökény Attila számára sem a hiúság volt a mozgatórugó. Az énekes évtizedeken át küzdött emlőmegnagyobbodással, ami nemcsak testi panaszokat okozott, hanem az önbizalmát is teljesen lerombolta.

Sokáig rejtegette a testét

Kökény Attila sokáig abban reménykedett, hogy a kellemetlen elváltozás idővel magától elmúlik. Nem így történt. A problémát éveken át titkolta, és annyira szégyellte magát, hogy még a strandon sem tudott felszabadultan lazítani.

„Serdülőkoromban kezdtek megnőni a mellmirigyeim, egyre több zsír rakódott rájuk, és évről évre rosszabb lett a helyzet. Azt hittem, majd kinövöm, de hiába vártam. Az egész fiatalságomat végigkísérte a szégyenérzet.

Nem szerettem mások előtt levetkőzni, a strandon mindig a nyakamba terítettem egy törölközőt, hogy eltakarjam a mellem. Annyira gátlásos lettem, hogy azt éreztem, mindenki engem figyel

– meséli.

„Aztán már nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is megviselt. Fájt a mellem, egy póló vagy ing is kidörzsölte. Harmincéves koromban döntöttem el, hogy orvoshoz fordulok. A külsőmet valahogy elfogadtam, de az egészségemet már nem akartam kockára tenni.”

Jó döntésnek bizonyult

Kökény Attila végül plasztikai sebész segítségét kérte. Nem azért, hogy szebb legyen, hanem mert szerette volna egyszer s mindenkorra maga mögött hagyni a problémát. Ma már azt mondja, bárcsak évekkel korábban rászánta volna magát.

„Azt javasolták, hogy plasztikai sebész operáljon, mert így nemcsak a problémát szüntetik meg, hanem arra is figyelnek, hogy minél szebb legyen az eredmény. Nem akartam feltűnő heget a mellkasomon.

Az első műtét után még szükség volt egy korrekcióra, de a második beavatkozás végleg megoldotta a gondot. Körülbelül négy éve operáltak utoljára, és amikor utána belenéztem a tükörbe, az hihetetlenül felszabadító érzés volt.

Életem egyik legjobb döntése lett. Olyan volt, mintha egy mázsás súlyt vettek volna le a vállamról. A mai napig bánom, hogy nem kértem hamarabb segítséget. Rengeteg szenvedéstől megkímélhettem volna magam. A szégyenérzet miatt az ember inkább rejtegeti a problémáját, pedig ilyenkor pont orvoshoz kellene fordulni. Az egészség sokkal fontosabb annál, hogy ki mit gondol.”

A ráncaihoz nem nyúlna

Bár egyszer már kés alá feküdt, Kökény Attila a külsején pusztán hiúságból semmit sem változtatna, sőt kifejezetten jól érzi magát a korának megfelelően.

„Rengeteg megkeresést kapok különböző klinikáktól, hogy ingyen eltüntetik a ráncaimat, a szemem alatti karikákat, de ilyenre sosem vállalkoznék.

A szépítkezés a hölgyek reszortja, én remekül megvagyok a ráncaimmal. Nem érdekel a botox, sem a hajbeültetés, teljesen meg vagyok elégedve azzal, amit Isten adott.

Persze mindenkinek egyéni döntése, hogy mit kezd az arcával, testével, de nekem nem tudnának annyit fizetni, hogy bármilyen esztétikai eljárás alá vessem magam.

Szerintem egy férfi úgy jó, ahogy van. Nem az dolga, hogy szép legyen.

Persze sármos, jóvágású, igényes lehet, de ezt nem azzal fogja elérni, ha kisimíttatja a ráncait, vagy kozmetikushoz jár.”