Komoly mentális próbatétel egy-egy maratoni forgatás az X-Faktor mentorai számára. Solére-nek is megvan a maga rutinja, hogy az idegei bírják a megterhelést.

Az X-Faktor váloga­tói­nak forgatásán ­találkoztunk az új női mentorral, ­Szigeti Zsófival, azaz Solére-rel, aki elárulta, hogyan éli meg ezt az időszakot.

Önismereti utazás

„Nagyon jól érzem magam az X-Faktorban. Egyik pillanatról a másikra belecsöppentem az események közepébe. Arra nem lehet felkészülni, hogy milyen lesz tévézni. Próbáltam mindent elolvasni, meg mindenkivel beszélgetni, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem sokat segít – mondja nevetve az új mentor, akit Hajós Andrásnak köszönhetünk. – Az első négy napon megszólalni alig mertem, annyira izgultam. Egy ilyen élethelyzet óriási tükröt tart az embernek.

Számomra ez hatalmas fejlődési lehetőség, el kellett hinnem saját magamról, hogy képes vagyok erre, és jelen tudok lenni egy hosszú forgatáson az elsőtől az utolsó percig.

Ezek nekem óriási leckék voltak, és remélem, hogy majd a kedves nézők is úgy fogják gondolni, hogy belejöttem. Én most ebben a bizonyos tükörben egy olyan lányt látok, aki már elhiszi, hogy meg tudja csinálni. Rögtön az első napon jóval közelebb kerültem önmagamhoz. Ez nekem egyfajta önismereti utazás is. Az egyik fő profilom, hogy mások karrierjét segítsem, egyengessem az útjukat. Most magammal is kell foglalkoznom, aztán persze majd a mentoráltjaimmal is.”

Zsebre teszi a fiúkat

Az X-Faktor mentorpultjában három tapasztalt férfi zsűritárssal kell együtt ülnie. „A ­fiúk mellé szerintem kell valaki, aki nem tűnik el mellettük, mert azért mind a hárman nagyon erős személyiségek, és nagyon különbözőek. Mindegyikük más-más miatt nagyon izgalmas, és más miatt szeretek velük dolgozni – mondja a mentor. – Szerintem ők meglepődtek egy picit azon, hogy én erőteljesebben vagyok jelen, mint a korábbi női mentorok.

Most már mindenki tud hova tenni, és nagyon sok szeretetet kapok tőlük, támogatást, jó velük dolgozni. Viccesek, halálra röhögöm magam rajtuk, tényleg.

Laci mondta, hogy ez most nagyon sok év után az az évad, amikor nagyon sok az énekes. És én ennek végtelenül örülök. Ennyi év után azért már gondolhatja azt az ember, hogy jó, de hol talál ilyenkor már tehetségeket ennyi évad után.”

A fiúk között persze állan­dóan megy a marakodás. „Konfliktushelyzetekbe én csak akkor szállok be, amikor már tényleg nincs más választás. Nem vagyok konfliktuskereső, inkább a megoldásokra fókuszálok.

A fiúk sokat marják egymást. Pont úgy érzem magam, mint az oviban: a fiúk verekednek, a lányok meg gyöngyöt fűznek…

Én ilyenkor szépen hátralököm magam a székemmel, és hagyom, hogy egymásnak essenek.”

Feldolgozta a traumát

Zsófi szellemileg és testileg is felkészült a maratoni forgatásokra. „A sport segít, hogy mentálisan rendben legyek. Három éve bokszolok. Azonkívül, hogy megtanulod a fájdalmat hova tenni, nagyon nagy alázatra tanít. A sport kihagyhatatlan része az életemnek. Illetve mindennap, amikor a forgatásról hazaérek, egy 20 perces forró zuhannyal mosom le magamról az aznapi energiákat, és nagyon korán lefekszem aludni.

Rengeteget alszom, nagyon figyelek a kajára, nagyon figyelek arra, hogy elég vizet igyak, bevegyem a vitaminjai­mat, eljárjak bokszolni és a kutyámmal.

A sétáltatás is a napi rutinom része, és segít a mindennapokban maradni. Mert lehet, hogy éppen a tévében szerepelek, de ha a kutyám odapiszkít az utcára, akkor nekem ugyanúgy fel kell szednem a kutyagumit, mint bárki másnak. Ezek a kis dolgok azok, amik mentálisan egyben tartanak. Minden héten járok coachhoz is. 15 éves koromtól kezdve ez is kihagyhatatlan.”

Solére számára azért is különösen fontos, hogy mentálisan rendben legyen, mert 2019-ben borderline személyiségzavart diagnosztizáltak nála. „Szerencsére már abból is kigyógyultam.

Az én problémám nem genetikai eredetű, öröklött dolog volt, hanem traumaalapú.

Nagyon sok évig dolgoztam rajta, és 2024-ben voltam egy nagy, átfogó vizsgálaton, ahol megállapították, hogy meggyógyultam – mondja Zsófi. – Coachra viszont szükségem van. Minden embernek ajánlanám, hogy járjon terápiára, mert tényleg olyan kapukat nyit meg az emberben, amikre nem is számít.”