Ugyan a napjait elsősorban a munka, a tanítás és az egyéb feladatok határozzák meg, eddig szinte mindent a gyerekeihez igazított. Ám idén szeptembertől – a fia, Benedek után – a lánya, Tamara is Hollandiában folytatja a tanulmányait, amivel egy egészen új időszámítás kezdődik Demcsák Zsuzsa és a férje életében.

Mint a legtöbb édesanyának, Demcsák Zsuzsának is volt – és talán még mindig van valamennyi – dolga az elengedéssel, akkor is, ha tudja, hogy a gyerekei mostanra már képesek egyedül is megállni a helyüket. „Mindig is önállóságra neveltem őket, és ez azt is jelenti, hogy idejében elkezdtek leválni rólam… És ez jó, így helyes, de közben nem állítom, hogy nem érint meg…” – kezdi mosolyogva a műsorvezető.

Kéthavonta látja majd őket

Demcsák Zsuzsának persze még szoknia kell a változást, illetve nemcsak neki, hanem a férjének is.

„A gyerekeim elengedése mellett arra is tudatosan készültem, hogy mi lesz vagy milyen lesz a férjemmel kettesben maradni. Ez egy teljesen új szakasz, új fázis lesz az életünkben, amit a maga teljességében kell megélnünk. Például úgy fogjuk beosztani az időnket, ahogyan csak akarjuk.

Lássuk be, eddig én mindent a gyerekeimhez igazítottam, nekik éltem, akármilyen nagyok is voltak. Bár gondolom, azt mondanom sem kell, továbbra is ők lesznek az elsők, és bármikor ugrom, ha kellek nekik. Ők az egyetlenek, akikért csapot-papot otthagyok.

Munka közben soha nem szoktam felvenni a telefont, kivéve, ha ők keresnek. Ezt mindig elmondom a tréning vagy a kommutációs tanácsadás elején, hogy azért hagyom elöl a telefonomat, hogy lássam, ha hív a gyerek – magyarázza Demcsák Zsuzsa. – Egyébként már megbeszéltük, hogy sokat jönnek majd haza, és én is tudok hozzájuk menni. Havonta vagy kéthavonta mindenképp. Persze ettől ez még nagy váltás, tudom. Pláne a lányom esetében, akivel naponta legalább egy órát szoktunk otthon beszélgetni, és a legapróbb dolgok miatt is felhívjuk egymást. Innentől ezt videóhívásban folytatjuk…”

Fő az egészség!

Szerencsére bőven van mi lekösse Demcsák Zsuzsa figyelmét, hiszen rengeteget dolgozik, tanít, forgat, emellett az életmódjára is nagyon ügyel.

„Nem vagyok a szokások rabja, nem szeretem, ha valami ismétlődő az életemben. Az a jó, ha saját magamat is meg tudom lepni. Nyilván a sport visszatérő, azt muszáj, sőt az tart életben. Attól van életenergiám.

Pedig nem edzek mindennap, nagyjából heti háromszor szoktam, és akkor sem órákat.

Ezek nagyjából negyvenperces otthoni gyakorlatok, többnyire kis súlyokkal. Illetve hétvégente futok – meséli tovább. – Az erősítő edzéseket reggel szoktam végezni, főleg a hajnali órákban. Tehát korán kelő vagyok, és ehhez nem kell ébresztőóra sem – mosolyodik el. – Megpróbálok a lehető legtudatosabban élni.

Figyelek arra is, mit mikor eszem, mennyit és hogyan alszom. Foglalkoztat, hogyan tudom minél inkább megőrizni magam egészségesnek, fittnek, olyannak, aki még az idős éveit is egészségben tudja majd eltölteni.

Mi lesz a főzéssel?

Kíváncsiak voltunk, mi fér még bele egy napjába, hogy a tréningek és tanácsadások között van-e egy fél órája nyugalomban meginni egy kávét, elkészíteni az ebédet. Vagy esetleg több ideje arra, hogy találkozzon egy barátjával.

„Nem nagyon ebédelek. Ha eszem, lelassulok, sokkal kevésbé funkcionálok. Olyan kettő körül szoktam először enni valamit, amikor már tudom, hogy onnantól kissé lazább napom lesz.

És hát a főzés… Attól tartok, hogy az hamarosan elkezd majd kikopni az életemből. Pedig a mindennapokban imádtam a gyerekeimre főzni! De szerintem csak magamra meg a férjemre nem fogok.

Vagyis a férjem biztosan örülne, ha továbbra is elkészíteném a kedvenc ételeit – neveti el magát. – Különben meg fogalmam sincs, hogyan kell két személyre főzni! Amikor a gyerekek otthon ettek, velük voltak a párjaik is, meg jöttek át barátok, tehát naponta nyolc-tíz főre készítettem az ebédet.

Ráadásul én életem végéig ellennék halon és zöldségeken! A férjem már kevésbé.

Szóval ezt még meglátjuk. Ami pedig a szociális életemet illeti, azt is tudatosan kell beépítenem a hétköznapjaimba, mert bár hatalmas szükségem van az ilyesfajta kikapcsolódásra, este kilenckor lecsatol a verbális központom – jegyzi meg mosolyogva. – Tízkor már ágyban is vagyok.”

És hogy mit csinál Zsuzsa közvetlenül elalvás előtt? Hát sorozatgyilkosos dokumentumfilmeket néz... „Óriási rajongója vagyok ennek a műfajnak! Imádom, nem tehetek róla.”