Közel a hatvanhoz újra körbetekerte a Tisza-tavat. A 68 kilométeres túrán nem csak önmagának bizonyított: férjével, Kiss Csabával két napra kiszakadtak a hétköznapokból.

Rengeteget gyalogol, de a sport nincs jelen a napi életében, mondja Györgyi Anna. Konditerembe sem jár. Férjével, Kiss Csaba rendezővel most mégis úgy döntöttek, megismétlik tavalyi biciklitúrájukat a Tisza-tó körül. Az út eredményes volt. Közel a hatvanhoz megtett majdnem hetven kilométert. „Csak a szeméremcsontom jelzi a letekert távot” – így a színésznő.

Halászlé, keszeg, motorcsónak

Gyermeki örömmel vállalkozott a kalandra, a tapasztalata megvolt hozzá. Idén Abádszalókról indultak, tavaly a tó szemközti oldaláról. „Most jobb biciklivel mentem, ami sokat számított. Kényelmesebb volt a nyereg. Puhább, sportosabb.

Nagyon kellemes érzés, hogy magamnak is bebizonyítottam, ha a fejembe veszek valamit, akkor azt végigcsinálom. Meg is dicsértem magamat. ’De jó, Nusi, te erre képes vagy!’

Tavaly ugyanis volt egy holtpont Poroszlónál. Megálltunk pihenni, és úgy éreztem, nekem ennyi elég is volt. Végül összeszedtem magam, és visszaültem a nyeregbe, mert nem akartam szégyenben maradni. Csabának is, magamnak is meg akartam felelni.”

A hőség nem zavarta, csak a szél, a szembeszél. Most nehezebb volt tekerni, állítja, ezért is iktattak be némi pihenőt. „Előbb megálltunk egy halasnál. Csabi halászlevet rendelt, én megettem egy keszeget. Tiszafürednél beültünk egy motorcsónakba, és tettünk egy kört a tavon.”

Egy lakóhajón kezdődött

A Tisza-tó évekkel ezelőtt lépett be az életükbe. „Kibéreltük egy pecás ismerősünk kis lakóhajóját, ahonnan motorcsónakkal kimentünk egy lakatlan részre, és beleszerettünk a tóba. Egyszer aztán megkérdezte Csabi, mi lenne, ha körbebicikliznénk. Van a kis kör és a nagy kör. A kis kör 68 kilométer, a nagy 90. Elsőre a kis kör is soknak tűnt. Muszáj ezt nekem? – kérdeztem. Nem lesz ez sok elsőre? De az én drága férjem addig feszegette ezt a dolgot, míg rá nem bólintottam. Tavaly aztán elmentünk Abádszalókra, ahol megszálltunk egy idős néni házában. Volt ott minden. Stukkók, plüssállatok, de egy éjszakára megfelelt a hely. Másnap biciklit béreltünk, és elindultunk az útra” – mesélte A mi kis falunk egykori színésznője.

Lánya biciklisnadrágjában tekert

A hőség egyiküket sem tartotta vissza. „Az én agyamon azért átfutott a kérdés, hogy tűző napon a gáton... Tényleg akarom, kell ez nekem? De megérte! Jó volt. Mintha én olyan profi lennék, felvettem Léna fekete biciklinadrágját, vittem a tornacipőt és a simléderes sapkát, és uccu neki, én ezt meg fogom ugrani, biztattam magam. És tessék, még a szél sem fogott ki rajtam! Ha profi vagy, négy óra alatt megteszed az utat. Ha nem, de folyamatosan tekersz, akkor öt óra. Mindenképpen szuper élmény.”

Két nap, amely mindkettőjüknek jól jött. Ez lett a nyárzáró programjuk. A réges-régi mézeshetek után mézesnapok? – kérdezem. „Az édesheteket mindennél hamarabb éltük meg. Összeházasodtunk, és rá egy hónapra megszületett Anika. Nyolc hónapos pocakkal mondtam ki a boldogító igent. A nászút elmaradt. Pontosabban: korábban kerítettünk rá sort. Februárban összejöttünk, május végén elutaztunk Krétára. Nagyon szerelmesek voltunk.”

Ez a két nap a Tisza-tó körül visszahozott valamit a közös élményeikből. Intenzív volt. Sok mindent belesűrítettek. „Jókat ettünk, fröccsöztünk, fürödtünk, szerelmeskedtünk. Minden jó volt. Feltöltődtünk. Szép nyarat zártunk. Voltunk Erdélyben, Horvátországban, Krk szigetén, Szanazugon és Szarvasgedén is, ahol a kis vályogházunk van.”