Ma már nem szól számára minden a vitorlázásról, sőt leginkább a szárazföldön telt a nyara. Mi történt, miért lehet kevesebbet látni a hajóján? Erről faggattuk Szerednyey Bélát.

Neve az elmúlt évtizedek alatt összeforrt a Balatonéval. Mégis keveset lehetett látni arrafelé, mint korábban. „Egyre kevesebbet járok, ez igaz. Idén már csak három-négy napokat, ilyenkor mindig a feleségemmel megyek. És még készülünk is, de hosszabb időkre már nem megyünk” – árulta el Szerednyey Béla.

„A négyesünk megmaradt”

A népszerű színész igazoltan van távol. A munka mellett a gyerekek is tehetnek arról, hogy jobban mellőzi a Balatont. Amióta ugyanis felnőttek és kirepültek, egyre többet járnak külföldre nyaralni.

„De ez csak az egyik ok. Idén elég sűrűn voltak előadásaim is. Általában hétvégén játszom a Játékszínben meg a Turay Ida Színházban is, így hétközben maximum négy-öt napra tudunk vakációra is elmenni.

Van, ahová a gyerekek hívnak, van ahová csak a feleségemmel megyünk, de olyankor sem vagyunk soha kettesben, mert visszük a két kutyát, így mégis megmaradt a négyes szám.

Idén voltunk a szlovén tengerparton és az Adrián, de ott nem hajózunk, szárazföldi patkányok lettünk – nevet Szerednyey Béla.

És ahogy sorolja a nyár további részét, az is kiderül, a nyár további részében sem unatkoztak. Augusztus 12-én egészen a spanyol tengerpartig utaztak. – Valencia környékére azért mentünk, hogy lássuk a teljes napfogyatkozást. De a hónap utolsó hetétől már bent vagyok a színházban, és próbálok decemberig” – árulja el.

„A Balaton termálvíz-melegségű”

Ez persze megmagyarázza, miért hiányzott a neve a Balaton legnagyobb és legnívósabb vitorlásversenyének idei mezőnyéből. Akkor a szokásos legénység nagy része is épp nyaralt, nem tudtak elindulni a Kékszalagon, de mint mondja, a rettenetes nyári hőség amúgy sem kedvez a vízhez szokott hajósnak.

„Szerintem sokkal nehezebb vízparton elviselni a meleget, mint egy családi házban, ahol vastagak a falak. Bár nem nagyon szoktam bemenni strandra, legutóbb megtettem egy barátom kedvéért. Vittem neki valamit.

Éppen csak végigmentem az alsóörsi parton, nem volt semmi árnyék, és a víz is olyan meleg volt, hogy abban lehűlni nem lehetett. Szinte termálvíz-melegségű volt.

Arról ne is beszéljünk, a hajó is mennyire fel tud melegedni délutánra. Gyakorlatilag menekül az ember egy légkondicionált helyiségbe” – magyarázta Szerednyey Béla.

Megannyi emlék

A magyar víz szerelmeseként, szenvedélyes vitorlázóként persze sok kaland fűzi a magyar tengerhez. Az első még gyerekkori és nem túl kellemes.

A Budapesti Csokoládégyár üdülőjében táborozott Zamárdiban, amikor egy matracról beborult a vízbe. Bár azonnal kihúzták, akár meg is fulladhatott volna. Az igazi élmények azonban csak ezután következtek.

„Valami lakókocsi képei vannak az eszemben, anyámmal, szintén Zamárdi-felsőn. És itt próbáltam ki az összes vízi alkalmatosságot” – mesélte Szerednyey Béla.

Első szörfdeszkáját pedig akkor szerezte, amikor édesapja balatonkenesei nyaralójában vakációzott. Akkoriban nemigen lehetett ilyesmit látni a Balatonon, maximum négy-öt embernek volt.

Aztán jött sorba a többi: a felfújható kajak után élete első kishajója, amit Almádiban vásárolt meg egy televíziós főszerepéért kapott gázsiból. Ez volt a Tréfy. 1991–98 között ez a jármű jelentette az otthonát. Napközben vitorlázott, éjszaka a hajóban aludt, tökéletesen belakta.

Ezt követte a Jockey, aminek a belsejét szinte teljesen egyedül építette. Miután ezt eladta, elkészült az a Queen Lucy, amit később – Barabás Kiss Zoltánnal mint új féltulajdonossal – kilenc év alatt sikerült megépíteniük.