Tizennyolc nap. Közel 5000 km autózás. Öt ország, kilenc szállás, két család és tíz ember, akik úgy döntöttek: idén nem egyetlen tengerparton pihennek, hanem bejárják Európa egy kis szeletét.

A család autóval indult útnak Olaszországon keresztül Franciaország felé. Nem egyetlen úti cél lebegett előttük: a Földközi-tenger partjától egészen az Atlanti-óceánig készültek, miközben olyan helyeken álltak meg, mint Torino, Carcassonne vagy a meseszép középkori kisváros, Pérouges. Azt meséli, az út legalább akkora élmény volt, mint maguk a célállomások. „Európa egyszerűen gyönyörű – mondja Farkasházi Réka, aki nemrég ünnepelte a 25. házassági évfordulóját a férjével. – Mindenhol más az illata, más az íze, más a hangulata. Most szerettünk volna nemcsak átrohanni ezeken a helyeken, hanem egy kicsit belekóstolni a kultúrájukba is.”

Na de hol a zokni?

A nyaralás ráadásul nem ötfős családi kiruccanás volt. Rékáékhoz ezúttal is csatlakozott egy nagyon jó baráti család, így összesen tízen vágtak neki az útnak.

Két család, négy felnőtt, három nagy és három kisebb gyerek. Hangos? Igen. Fárasztó? Néha. De hihetetlenül jó móka

– nevet.

A szervezés természetesen nem volt egyszerű. Tíz ember ritkán éhes ugyanabban a pillanatban, mindig akadt valaki, aki jégkrémet szeretett volna, más tiszta zoknit keresett, vagy éppen azon tanakodtak, hol találnak este szabad asztalt tíz főre. Réka szerint azonban éppen ezekből a helyzetekből születnek a legjobb történetek. „Az együtt szerzett élmények sokkal mélyebbre vésődnek. Legalábbis én ezt érzem.

Persze rengeteg kompromisszum kell hozzá, de valahogy mindig mindent megoldunk.

Ám a legnagyobb öröm számára mégsem ez volt. „Fantasztikus érzés, hogy a nagy gyerekeink még mindig szívesen utaznak velünk. Tudom, hogy ez egy idő után már egyáltalán nem magától értetődő. Nekem ez volt az egész nyaralás egyik legnagyobb ajándéka.”

Gondosan előkészültek

A család ráadásul különleges „irodalmi útikalauzt” is kapott. Réka férje hónapokkal korábban összeállított egy olvasmánylistát, és minden helyszínhez olyan könyveket választott, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak az adott városhoz vagy tájhoz. Még arra is figyelt, hogy minden kötetből két példány legyen, így a két család egyszerre olvashatta ugyanazokat a történeteket.

Attól függően, hogy éppen hol jártunk, mindig más könyvet vettünk elő. Ettől az egész utazás még különlegesebb lett.

Mintha nemcsak láttuk volna ezeket a helyeket, hanem egy kicsit bele is költöztünk volna a történeteikbe.”

Az óceánra nemet mondott

Az Atlanti-óceán azonban egészen más élményt jelentett, mint amit a mediterrán tengerpartokon megszoktak. „Én például egyáltalán nem mentem be a vízbe. Az Atlanti-óceán egészen más világ. Sokkal erősebb, kiszámíthatatlanabb.” Helyette inkább órákon át figyelte a parton dolgozó vízimentőket, akik gyerekeket nemcsak úszni, hanem menteni is tanítottak. „Lenyűgöző volt látni, milyen természetességgel készítik fel őket arra, hogyan segítsenek másokon. Több ’éles bevetést’ is végignéztem, amikor valaki bajba került. Nagyon fegyelmezetten és professzionálisan dolgoztak, tényleg.”

De az utazásnak akadtak ennél még drámaibb pillanatai is. Franciaország több részén épp hatalmas erdőtüzek pusztítottak, füst borította az eget, és több helyszínen szívszorító látvány fogadta őket. „Szerencsére minket közvetlenül nem érintett, de borzasztó volt látni a leégett erdőket.”

Hazafelé aztán újabb meglepetés várta őket. Az autópályákon kilométeres dugók alakultak ki, így letértek a főútvonalról. „Végül olyan hegyi utakon jöttünk, amelyek talán még szebbek voltak, mint az eredeti útvonal. Fenn a hegyekben még havat is láttunk.

Néha a kerülőút adja a legnagyobb élményt.

Kész jubileum

A nyaralás idillje után azonban nem sok ideje maradt az átállásra. Alig értek haza, már kezdődtek is a próbák a Farkasházi Réka és a Tintanyúl zenekar húszéves jubileumi koncertjére. A Kobuci Kertben rendezett fellépés különleges mérföldkő volt a zenekar életében: nemcsak a két évtizednyi közös zenélést ünnepelték meg, hanem azt is, hogy immár több generáció nőtt fel a dalaikon. A koncert egyik legszebb újdonsága az volt, hogy jelnyelvi tolmács is segítette a hallássérült családokat, hogy ők is teljes értékű részesei lehessenek az élménynek. Réka, aki nemrég még Bochkor Gábortól is hatalmas bókot kapott, számára pedig talán ez foglalja össze legjobban az elmúlt heteket is. Legyen szó egy tízfős kalandról vagy egy nagykoncertről, a legfontosabb mindig ugyanaz: együtt lenni azokkal, akiket szeretünk, és olyan közös emlékeket gyűjteni, amelyek évek múlva is mosolyt csalnak az ember arcára.