Egy hamutál emlékezteti leginkább néhai barátnőjére Farkas Gábrielt, aki a díva közeli barátja volt az utolsó éveiben, és akivel utoljára énekelt duettet lemezre Psota Irén.

Minden idők egyik legnagyobb és legkiszámíthatatlanabb magyar színésznője, Psota Irén nemcsak a közönség, hanem minden ember szeretetére szomjazott, mégis csak keveseket engedett közel magához.

„Az ezredfordulón ismerkedtünk meg egymással, a Moulin­ Rouge megnyitóján. Azonnal kiszúrt magának, és azonnal udvarolni kellett neki. Mivel benne voltam a játékban, gyorsan egymásra hangolódtunk” – emlékszik vissza Farkas Gábriel a felejthetetlen estére.

„Az egyik pillanatban cirógatott, magasztalt és dicsért mások előtt, a másikban belém rúgott és megalázott. Nem volt a kettő között átmenet, sosem lehetett tudni, mikor jön nála a vihar, és mikor múlik el…”

Nem lehetett csak úgy felhívni

Amikor Gábriel az Ajándék című lemezét készítette, felkérte a művésznőt egy duettre.

„Reszketve hívtam fel, régi ismerősként üdvözölt. Pedig őt nem lehetett csak úgy felhívni. Volt egy üzenetrögzítője, és miután megtudta, ki hívja, eldöntötte, hogy felveszi-e. Ez attól függött, milyen kedve volt. A feléneklés sem volt egyszerű, mondtam neki, hogy bármikor, amikor neki alkalmas, felvehetjük. Rettentően megsértődött, mert a bármikor az nem egy időpont volt a számára. Azt mondta, legyen november 2-án, és 3 órakor várjam kocsival a háza előtt. Nem volt éppen egyszerű halottak napján hangmérnököt találni, de Irén kedvéért ezt is megoldottuk.”

Később árulta el, miért ragaszkodott ehhez a dátumhoz: az ötvenes években volt egy nagy szerelme, akit bebörtönöztek.

Éhezett gyermekkorában

Évekkel később ezen a napon ezzel a vidám szerelmes dallal akart tisztelegni az emléke előtt.

„Az utolsó találkozásunkat soha nem fogom elfelejteni. Kalmár Marival, az állan­dó kalap- és turbánkészí­tőjével mentünk fel hozzá, hogy meglepjük egy kis tökfőzelékkel karácsony előtt. Imádta a hideg tökfőzeléket, az jelentette neki az ünnepet. Gyerekkorában ugyanis sokat éhezett, mert az apja kanáritenyésztőként inkább a madaraknak vett gyümölcsöt ahelyett, hogy meleg étel kerüljön az asztalra a gyerekeknek. Egyszer valahonnan kaptak egy tököt, amit Irén anyja főzeléknek csinált meg. Onnantól számára az volt az ünnepi ebéd. A Gundel azt főzött neki a Premier magazin partijaira, mi is ezzel leptük meg. Nagyon boldog volt tőle. Két hónappal később, 2016. február 25-én örökre lehunyta a szemét.”