A színésznő tinikorában kapott rá a kézimunkára, ami aztán egész életét végigkísérte. Drahota Andrea egyszer köt, máskor varr, mostanában pedig legszívesebben horgol. A legnagyobb örömére rengeteg „megrendelést” kap.

A Jászai Mari-díjas színésznő, bár már elmúlt 85 éves, egy pillanatra sem ül le. Kivéve, ha a szenvedélyének hódol.

„Időszakosan jön rám a varrási, kötési vagy horgolási mánia. De soha nem egyszerre! Télen rengeteget kötöttem, mostanában pedig a horgolás került előtérbe” – meséli Drahota Andrea.

„Először megálmodom, mit szeretnék csinálni. Nemrég például találtam egy nagyon jó fazont, amelyet a menyem egyik pulóvere ihletett. Rájöttem a szabásmintájára, és azóta ennek alapján készítek ruhákat. Most éppen egy nyári horgolt dzsekit. Az elmúlt időszakban sok születésnapot ünnepeltünk a családban, és a lányok közül mindenkinek készítettem egy ilyet – meséli büszkén a színésznő.

„Kombinálom a technikákat”

De megrendelést is szokott kapni a családtagoktól, amit a legnagyobb örömmel vállal el.

„Volt, hogy az én édes, imádott unokám, Jázmin, aki 19 éves, kért tőlem egy fürdőszobai toalettkilépőt, ami a szőnyeg alakja miatt borzasztó nehéz feladat volt. Nagyon precízen kellett ugyanis megcsinálni, és könnyen születhetett volna belőle valami szörnyűség is… De végül nagyon jól sikerült! A vidám színe pedig külön feldobja a helyiséget. Fonalakból egyébként mindig az aktuális évszakhoz és a hangulatomhoz passzoló színekből vásárolok be, most a nyári árnyalatok, a citrom- és narancssárga, a fagyirózsaszín, az almazöld és a világoskék a kedvenceim” – teszi hozzá.

A színésznő nem csak a színeket, a kötési és a horgolási technikákat is szereti kombinálni.

„Újabban olyan darabokat készítek, amelyeknek a háta és az eleje kötött, a gallérja és az ujja pedig horgolt. De szokott olyan mániám is lenni, hogy csipkeszéleket horgolok a kötött ruhákra, vagy a slicc részét díszítem csipkemintával. Sokkal mutatósabb és egyedibb darabok kerülnek ki így a kezeim közül. Egy-egy ruha elkészítése négy-öt napba is beletelik, mert mindent fejből készítek el, és nagyon precízen – de nincs mit tenni, ha a lányomnak vagy az unokáimnak csinálom, tökéletesnek kell lennie!” – jelenti ki mosolyogva Andrea.

„Bébifonalból szép a csipke”

A színésznő a varrási, kötési és horgolási praktikákat az édesanyjától sajátította el.

„A kézimunkát kilencéves koromban az anyukámtól tanultam meg. Utána nagyon sokáig eszembe sem jutott, egyetlen darabot sem készítettem, majd 16 éves korom óta újra rátaláltam erre a hobbira, és azóta újra horgolok, kötök. Amióta kevesebbet dolgozom a színházban, még többet kézimunkázom, nagyon jó és hasznos időtöltés. Anyukám egyébként gyönyörű darabokat készített, nagyon vékony, úgynevezett bébifonalból csoda szép csipkekombinékat varrt, horgolt saját magának és a család nőtagjainak is karácsonyra, születésnapokra – nosztalgiázik a színésznő, aki azt is elárulja, hogy a tudását igyekszik továbbadni. – Amikor az imádott idősebbik unokám tízéves volt, az öccse, Andris pedig négy, megtanítottam mindkettőjüket horgolni, kötni. Rengeteg apró babát készítettek” – meséli büszkén.

„Este gazolok”

A színésznő, ha éppen nem az unokáinak készít ruhákat, vagy az Újszínházban játszik, legszívesebben a kertjében tölti az idejét.

„Nem csak abból áll az életem, hogy horgolok reggeltől estig, nincs is mindig kedvem hozzá. De amikor rám jön, akkor megállás nélkül tudom csinálni. Az igazság az, hogy nekem a kert a mindenem. Annak ellenére, hogy már vénebb vagyok, mint az országút, mindent megcsinálok! Általában este gazolok, aztán, mivel nagyon ­rossz alvó vagyok, akár hajnalig is el szoktam bíbelődni a kézimunkával. Közben filmeket is nézek, vagyis inkább hallgatok, általában olyanokat, amelyeket már láttam, így hallgatva is pontosan tudom, hogy miről szólnak. És a macskámmal is jól elszórakozom” – teszi hozzá.