Szoborba öntötte barátja elvesztését Megyeri János. A szobrászművész alig két hét alatt készítette el a júliusban elhunyt Szolnoki Péter elképesztően élethű portréját, amely számára egyszerre tisztelgés és a gyász feldolgozásának része.

Nemcsak sokak szívében, emlékezetében, hanem egy hiperrealisztikus agyagszoborban is tovább él Szolnoki Péter. A júliusban elhunyt énekesről egyik legjobb barátja, Megyeri János szobrászművész készített egy csodálatos portrét. Az alkotás számára nem csupán művészi feladat volt, hanem a gyász feldolgozásának egyik legfontosabb állomása.

Megyeri Jánost közel harmincévnyi barátság fűzte a Bon-Bon egykori frontemberéhez. Az utolsó pillanatig tartották a kapcsolatot, így a szobrász végigkísérte barátja betegségét is. Bár tudta, milyen nehéz harcot vív, a veszteség így is mélyen megrázta.

„Közel harminc évig voltunk jóbarátok Petyusszal. Már az első, tizenöt évvel ezelőtti betegségénél is mellette voltam. Akkor sikeresen megműtötték, felépült, még ha rengeteget fogyott is. Most azonban sajnos nem tudta legyőzni a betegséget. Mélyen megrendített az elvesztése” – meséli a story.hu-nak a szobrászművész.

A gyász formálta Szolnoki Péter agyagmását

János számára a szobrászat mindig is több volt egyszerű alkotásnál. Ahogy korábban Csukás István vagy Scherer Péter halála után is, most is az agyaghoz nyúlt, hogy így búcsúzzon attól, akit szeretett.

Számomra ez egyfajta gyászterápia. Az elengedés része, hogy újra ’találkozhatok’ azzal, aki már nincs velem. Miközben formálom az arcát, felidézem a közös emlékeket, a beszélgetéseinket, a nevetéseinket.

Az alkotó nem először örökítette meg barátját. Már 2015-ben is készített róla egy életnagyságú viaszszobrot a milánói világkiállításra, amelyet később több helyszínen is kiállítottak Magyarországon. A most elkészült agyagportré azonban egészen más jelentést hordoz.

„Ezt nem megrendelésre készítettem, hanem magamnak. A barátságunk és Péter fantasztikus életműve előtt szerettem volna tisztelegni vele. Később szeretnék két köztéri szobrot is készíteni róla: egyet Salgótarjánba, ahol felnőtt, egyet pedig Budapestre. Ez azonban még a jövő zenéje. Most csak azt éreztem, hogy meg kell mintáznom őt.”

„Mintha a kezemet is a szívem vezette volna”

A szobrász munkái általában hónapokig készülnek, Szolnoki Péter portréja azonban szinte rekordidő alatt született meg.

„Általában több hónapot dolgozom egy-egy alkotáson, Péter portréja viszont kevesebb mint két hét alatt elkészült. Érzelmileg annyira bevonódtam a munkába, annyira magával ragadott az alkotás folyamata, hogy mire feleszméltem, ott állt előttem. Mintha a kezemet is a szívem vezette volna.”

Az élet felülírta a közös ígéretüket

A legfájdalmasabb azonban nem is maga a szobor elkészítése volt, hanem az a felismerés, hogy egy régi közös ígéret már soha nem valósulhat meg.

„Annak idején sokszor viccelődtünk azzal, hogy majd egyszer, nagyon sok év múlva Péter énekel a temetésemen. Az élet sajnos teljesen más forgatókönyvet írt. Neki kellett előbb búcsúznia. Fizikailag már nincs köztünk, de ezzel az agyagszoborral mostantól örökre velem marad!”