Zuglói otthonában, a stúdiójában beszélgettünk Végvári Ádámmal és vendégével, Csepregi Évával. Szóba került egy közelgő születésnap, a Neoton Família több évtizedes sikere, a barátságuk, a család és az is, mi tartja össze őket immár fél évszázada.

Ádám, a 75. születésnapja előestéjén beszélgetünk. Ezt a számot nehéz elhinni: folyamatosan koncertezik, sportol, tele van energiával. Hogy érzi magát?

Végvári Ádám: Ez csak egy szám. Meglepő szám, de igazából nem foglalkozom vele. Sokkal fontosabb, hogy jól érzem magam. Igyekszem kondiban tartani a fizikumomat, és most a zenekarral is nagyon jó időszakot élünk. Új zenészekkel dolgozunk, élvezet a próba, és élvezet minden koncert.

Együtt ünnepelnek

Éva, ennyi év után még fejben tartja Ádám születésnapját, vagy már a telefonja emlékezteti?

Csepregi Éva: Természetesen tudom. Egymás születésnapját mindig számontartjuk. Sőt az utóbbi másfél-két évtizedben szokássá vált, hogy meg is ünnepeljük egymást. Ez nagyon jó hagyomány lett.

Milyen egy Neoton-születésnap?

Cs. É: Attól függ, éppen hol vagyunk. Ha koncerten, akkor ott adjuk át az ajándékokat. Tortát sokszor inkább a rajongók hoznak. Hétfőn van Ádi születésnapja, koncertünk nincs, úgyhogy még kitaláljuk, hogyan ünneplünk.

V. Á.: Lehet, hogy sütünk valamit a kertben. Most vettem egy új grillt, ki kell próbálni.

A család is összegyűlik? Három gyermek, hat unoka azért komoly társaság.

V. Á.: Nem könnyű összeegyeztetni, mindenki dolgozik, de valamit biztosan összehozunk. A gyerekek már kirepültek, de a családi ünnepek megmaradtak.

Készülnek egy különleges estére is ez alkalomból…

Cs. É.: Igen, október 29-én az Erkel Színházban lesz az Ádi 75 koncert. Mindannyian ott leszünk, Ádám életművének dalai szólnak majd kiváló vendégművészekkel.

"Mi egy família vagyunk"

Zuglóban beszélgetünk. Gyakorlatilag itt élte le az életét…

V. Á.: Így van. A Stefánia úton születtem, itt jártam iskolába, itt lettem vegyész, és itt lettem zenész is. A Stadionkertben rengeteget játszottunk, ott kezdődött minden Ezt a házat pedig a véletlennek köszönhetem. Solymos Tóni szólt, hogy nézzem meg. Megtetszett, az ára pedig sokkal kedvezőbb volt, mint amire számítottunk. Így lett belőle az otthonom és a stúdióm is.

Éva, ön gyakran jár ide?

Cs. É.: Leginkább dolgozni. Itt kezdjük a próbákat, vokálozunk, készülnek a dalok. Vendégségbe ritkábban jövök, de munka miatt nagyon sok időt töltünk itt.

Évtizedek óta együtt dolgoznak. Mi a titka ennek a barátságnak?

Cs. É.: A Neoton dalai összetartanak bennünket. Lehettek kisebb-nagyobb szünetek vagy nézeteltérések, de ezek a dalok mindig visszahúztak minket egymáshoz. Olyan életmű ez, amit nem lehet félretenni.

V. Á.: Ez már család, mi egy família vagyunk. Valaki egyszer megkérdezte, milyen érzés több ezredszer elénekelni a Holnap hajnaligot. Mondtam olyan, mint egy régi szerelem, ugyanaz a meghittség van benne minden alkalommal.

Azért volt olyan időszak, amikor fél évig nem is beszéltek.

Cs. É.: Az inkább szakmai útkeresés volt. Más zenészekkel is szerettem volna dolgozni, Ádámnak is sok saját projektje volt. Nem harag volt, hanem egy időszak, amikor mindenki kereste az útját.

Mit tanultak egymástól?

Cs. É.: Egy szóval válaszolok: alkalmazkodást. Nagyon különböző emberek vagyunk, de ennyi év alatt megtanultuk, hogyan dolgozzunk együtt, hogyan szóljunk a másikhoz, hogyan oldjuk meg a konfliktusokat. Ez minden csapatmunka alapja.

V. Á.: Évában a hihetetlen fegyelmet és munkabírást becsülöm a legjobban. Olyan dolgokat csinált végig zokszó nélkül, amelyek sok férfinak is nehezek lettek volna. Mindig lehetett rá számítani. A tehetség fontos, de szerintem a sikerhez sokkal több kell: szorgalom és kitartás.

A magánéletük viszont nagyon különböző...

Cs. É.: Az én magánéletem nem volt olyan diadalmenet, nekem kevesebb szerelem jutott.

Kerestem az igazit, és ma már úgy gondolom, hogy a szerelem ajándék. Nem lehet elhatározni, hogy most szerelmes leszek. Vagy megkapjuk, vagy nem.

A közönség szeretete azért sok mindent pótolhat…

Cs. É.: Igen. Nemrég Tiszaújvárosban a koncert után sorfalat álltak az emberek, tapsoltak, marasztaltak bennünket. Az ilyen pillanatok rengeteget jelentenek.

Ádám viszont már hatszoros nagypapa. Éva, ön várja a nagymamaszerepet?

Cs. É.: Mindig is irigyeltem Ádámot a nagy családja miatt. Remélem, egyszer én is nagymama leszek.

És melyik dalt énekelné el először az unokájának?

Cs. É.: A Jövevényt. Azt Dávidnak írtuk: „Angyali jövevény ő, és itt köztünk dolga van.” Valószínűleg ez lenne az első dal.