Hihetetlen titkok kerültek napvilágra a szubrett családjáról. Egy viszont biztos: ahogy régen, úgy ma sem él úri körülmények között.

Nem ő döntött úgy, hogy családfát csináltat, az unokaöccsétől kapta ajándékba. „A hetvenedik szülinapomra lepett meg vele, és nagyon örültem neki – kezdte Oszvald Marika. – Az anyai nagyszüleimet ismertem, de az apaiakat már nem, mert apukám fia­tal, mindössze négyéves volt, amikor meghaltak a szülei.

Most kiderült, az anyukáját, aki egy lengyel bárónő volt, a szabóként dolgozó nagypapám egyszerűen megszöktette. Igazán kacifántos történet, mindent én sem tudtam kihámozni.

„Úri körülmények? Ugyan már!”

Igen, a családfa további érdekességeket is feltárt. „Volt benne egy kis füzet, amiben feltüntették, kinek mi volt a foglalkozása. Akadt például várkapitány is a felmenőim között! Meg olyan is, hogy egy Oszvald elvett egy másik Oszvaldot – tehát rokonok voltak, hiszen ugyanaz volt a vezetéknevük. Ezek nagyon érdekes dolgok, és hát más idők jártak. Vannak nemesek is a családban, még anyukámnál is az volt írva, hogy nemes. De természetesen nem éltünk úri körülmények között” – mondta.

„Virágot árultunk a piacon”

Bár a múlt feltárása izgalmas élményt jelentett, Marika számára a jelen sokkal lényegesebb. „Igazából nem tartom fontosnak, hogy tudjam, ki volt a tizedik ősöm. Akik igazán hatnak ránk, azok a szüleink és a nagyszüleink. Az anyai nagypapám valójában nem volt nemes: kovács volt, a nagymamám pedig háztartásbeli. Emlékszem, hogy mentem vele a piacra virágot árulni.

Mi nem voltunk gazdagok, az 50-es években egyik napról a másikra éltünk. Emiatt az ember nagyon meg tudja becsülni azt, amije van.

Mostanra nem is lenne többre szükségem, a nagy vagyon nyomasztó. Inkább mindennap dolgozom azért, hogy megéljek, és lekopogom, nagyon jó sorsom van” – fogalmazott.

„Mintha betonba öntöttek volna”

A művésznő ma már a külsőségek helyett az egészséget helyezi előtérbe, miközben elképesztő energiával dolgozik tovább. „Azt mondom, hogy amit a Jóisten megadott, azzal éljen az ember: igyekezzen karbantartani magát, főleg az egészségét. Aztán, ahogy vagyunk, úgy vagyunk. 74 éves korára már az ember hazudna, ha azt mondaná, hogy semmi baja nincs. Nekem is ugyanúgy megvannak a koromnak megfelelő problémáim, főleg ízületi bajok, de ezek felett is igyekszem győzedelmeskedni.

Volt idő, amikor lábra sem tudtam állni, úgy sajgott a testem, mintha betonba öntöttek volna.

A megoldáshoz kellett egy kis ’dopping’, ezért kezdtem el használni egy ízületregeneráló gyógynövénykúrát, ami elmulasztotta a bajaimat. Csupa olyan gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító van a napi adagomban, amit az egyiptomi és kínai receptúrákban már időszámításunk előtt is használtak. A fűzfakérget a gyulladások visszaszorítására, az indiai tömjénfát az ízületek és a csontok védelmében, a violát a reuma ellen.

Nem mozgok úgy, mint huszonévesen, de megszűnt a fájdalom és nincs már gyulladás. Nekem ez a legfontosabb, és ha a közönség kérlel, még egy cigánykereket is bevállalok” – mesélte az örökké vidám szubrett, akinek még turnéférje is volt.