Az egykori gasztro­kibic élete 180 fokos fordulatot vett az elmúlt években. Először mesél arról, hogy miért nincs a képernyőn. Bár igaz, ezt nem bánja.

Ki ne emlékezne a Hal a tortán széles mosolyú gasztroszakemberére? Bár Sági Szilárd olykor sok borsot tört a hírességek orra alá, a sztárok sosem vették a szívükre a kritikáit. De hogyan is indult hódító útjára az egyik legsikeresebb hazai főzőműsor éppen 18 éve? „Addigra már nem voltam teljesen zöldfülű a tévézés terén, mert a Gerilla Grill-lel szereztem némi tapasztalatot, és megvallom, megtetszett ez a világ – kezd bele a történetébe Szilárd. – Aztán behívtak egy beszélgetésre, ahol közölték, sztárséfet keresnek egy induló műsorhoz. Erre azt feleltem, én nem akarom ezt a jelzőt, hiszen nem vagyok az. Így találtuk ki együtt az elhíresült gasztrokibic kifejezést, amit később oly sokszor hallhattak a nézők.”

Bangó Margit miatta írt könyvet

Szilárd neve sokáig összeforrt a műsorral, több száz ismert ember főzését narrálta végig, közülük jó néhányra máig jó szívvel gondol. „Például Bangó Margit is közéjük tartozik. Mindig nagyon megörültünk egymásnak, valahányszor összetalálkoztunk a műsor után. Elmondása szerint óriási szerepem volt abban, hogy megírta a szakácskönyvét, ami bombasiker lett. Azt mondta, mindig hálás lesz nekem” – emlékszik vissza Szilárd.

Közel egy évtizeden keresztül volt a Hal a tortán részese, az utolsó periódusra viszont nem tud jó szívvel gondolni.

Idővel megváltozott a közeg, elkezdődött a nyomásgyakorlás. Egyáltalán nem találtam viccesnek azt az irányvonalat, amit az akkori szerkesztők elvártak.

Gondolok itt az ételdobálásra, a bokszkesztyűben való főzésre, és még sorolhatnám. A műsor kissé eltolódott a cirkusz irányába. A szerkesztők felé hangot is adtam a nemtetszésemnek. Nem sokra rá az újságból kellett megtudnom, a következő évadban már nem számítanak rám. Ezt ennyi esztendő után méltatlannak érzem, de mostanra már nem maradt bennem tüske” – jelenti ki a gasztroguru.

„Mintha megszűntem volna létezni”

A távozása után azonban maradt a TV2-nél, néha-néha más műsorokba még kapott meghívást. Ám egyszer csak telefonáltak neki egy másik tévétől, aminek hivatalosan nem volt köze az anyacsatornájához. „Műsort kellett volna ott vezetnem, de mondtam, nem tehetem, mert a TV2-vel van szerződésem. Nem sokkal később szóltak a Róna utcából, hogy átengednek erre az egy feladatra.

Idővel azonban kiderült, hogy politikai dicshimnuszokat kellett volna mondanom, vagy megtapsolnom bizonyos szereplőket. Erre viszont nemet mondtam.

Nekem ez nem fért bele, mert szerintem a politikának nincs helye a konyhában. A visszautasítás óta azonban mintha a TV2-n is elfelejtettek volna, mintha megszűntem volna létezni. Azóta se hívtak egy műsorba se. De persze előfordulhat, hogy a két dolog között nincs összefüggés és puszta véletlen egybeesés…” – teszi hozzá.

Szilárd ezek után sem esett kétségbe, igaz, a vendéglátás továbbra is fontos szerepet játszik az életében. De mellette kitanulta az asztalosszakmát, és ebben is kezdett dolgozni. „Közben elvégeztem egy másik sulit is, épületautomatizálási szakember is lettem – mosolyodik el. – Mindig is műszaki beállítottságú ember voltam, építettem magamnak CNC gépeket, és most ezekkel dolgozgatok. Szeretem, ha a munkámnak kézzelfogható eredményei vannak, ha újabb és újabb céljaim vannak. Épp nemrég beszélgettem a fiaimmal, és mondtam nekik:

’Srácok, ti alaposan ráfaragtatok, mert 56 éves vagyok, és még mindig álmodozó, valószínűleg ti is ilyenek lesztek.’

Egyszerűen nem tudok délután négy után eldőlni kanapén, és unatkozni.”

Könnyfakasztó tükörtojás

Tehát ikerfiai, Szabolcs és Szilárd első kézből láthatják, édesapjuk bizony a jég hátán is megél. Természetesen a gasztroguru mindennél büszkébb a tizenegy éves gyerekeire.

„Nem tagadom, enyhe rettegéssel tölt el minket az édesanyjukkal, hogy nemsokára kamaszodni kezdenek, de bízunk a legjobbakban – neveti el magát Szilárd. – Rengeteg dicséretet kapunk miattuk.

Egyébként a főzés iránt Szilárd jobban érdeklődik, Szabolcs kevésbé. Viszont néhány hónappal ezelőtt éppen ő lepett meg egy saját készítésű reggelivel.

Mire felkeltem, ott várt az asztalon a tükörtojás paprikával, paradicsommal. Elárulom, igencsak bepárásodott a szemem… Meghatódtam.”