Ambrus Attila: „A legtöbb házaspár napközben külön utakon jár, nálunk szinte minden perc közös volt”
Fotocentral / Schumy Csaba
Véget ért egy álom, egy több mint 12 éve tartó házasság. Ambrus Attila és felesége külön utakon folytatják, és bár sokakat meglepett a döntésük, egy korábbi interjúból kiderül: a látszat néha csal, a házaspár kapcsolata már korántsem volt olyan felhőtlen, mint amilyennek kívülről tűnt.
Mondatok, amelyek utólag teljesen más értelmet kapnak, mint amikor Ambrus Attila egy évvel ezelott egy Best Podcast-beszélgetésben kimondta őket.
A házasságunk komoly próbatételeken ment keresztül.
Arra a kérdésre, hogy ezek szerint nem muködött tökéletesen, a válasz szokatlanul keserű volt: „Hát még együtt vagyunk.”
Fotocentral / Birton Szabolcs
„Nem vagyok egy könnyű ember”
Ha jól belegondolunk, ebből a két mondatból kiderül, hogy a kapcsolatuk már nem volt a régi. Attilából hiányzott az a magabiztos derű, amivel addig a családjáról beszélt. Egy olyan ember szólt belőle, aki már csak reménykedik, kergeti az álmait. Az interjút követően hamarosan szétment a házaspár, azóta külön élnek. A szakítás sokakat váratlanul ért, még a hozzájuk közel álló barátokat is, hiszen látszólag összetartó, erős család volt az övék. Az interjúban megfogalmazott mondatok utaltak a bajokra, ám ma már figyelmeztető jelnek tűnnek, és nem is ez volt a családfő egyetlen árulkodó kijelentése.
„Családot akartam. Otthont akartam. Nyugalmat akartam” – mondta őszintén. Sőt viccelődve ezt is mondta a feleségének:
Ha még tíz évet kibírsz mellettem, akkor én már bármilyen papírt aláírok.
A mondat akkor nevetést váltott ki, ma azonban már egészen másként hangzik. Sokáig úgy tűnt, kapcsolatuk minden megpróbáltatást kibír, hiszen nemcsak házastársak voltak, hanem munkatársak, üzlettársak és szövetségesek is. Közösen építették fel vállalkozásukat, együtt járták az országot Attila kerámiáival.
„Együtt keltünk, együtt dolgoztunk, együtt szórakoztunk. Volt olyan év, amikor az 52 hétből 49-et együtt töltöttünk. Míg a legtöbb házaspár napközben külön utakon jár, nálunk szinte minden perc közös volt.”
Ez kívülről romantikusnak tűnhet, de ami kezdetben összeköti a feleket, az később akár feszültségek forrásává is válhat. Egy idő után már nem marad saját tér, saját világ, saját levegő.
Story
Árulják a házukat
Attila és Réka már külön utakon jár, az asszony visszaköltözött Bajára a családjához, és árulják az esztergomi Búbánatvölgyben található közös otthonukat. Két gyermekük, Anna és Magor életében természetesen továbbra is mindketten jelen lesznek. Ha nem is együtt, de egymást támogatva nevelik őket. A válás hírének ismeretében már más megvilágításba kerülnek azok a történetek is, amiket Attila korábban a családi életükrol mesélt.
A Viszkis hosszú évekig kereste a párját, amikor megismerte Rékát. A nála jóval fiatalabb lányt nem tudta azonnal meghódítani, több mint fél évig udvarolt neki, és komoly próbákat kellett kiállnia, mire sikerült elnyernie a bizalmát. Nem csoda. Börtönből szabadult férfi volt, akinek a múltja finoman szólva sem ígért nyugodt családi életet. De nem csak Réka bizalmát kellett megszereznie. A családját is meg kellett győznie arról, hogy megváltozott: egy tanárember após és egy óvónő anyós előtt kellett bizonyítania. Végül sikerrel járt.
„Én Rékával nemcsak feleséget kaptam, hanem egy igazi családot is. Olyat, amely nekem soha nem adatott meg.”
Tartozások, rossz döntések
Aztán megszületett Anna, aki lombikprogram segítségével fogant, később pedig érkezett Magor is.
„A második gyermekem születése előtt már voltak félelmeim. Minden hülye tud gyereket csinálni, de azt fel is kell nevelni” – mondta. Attila próbált tudatos, jó apa lenni, mert saját gyermekkora tele volt fájdalommal. Szülei elváltak, amikor még kicsi volt, édesanyja szerette volna magával vinni, de végül az apjához került. A családi konfliktusok, az állandó bizonytalanság és a szeretet hiánya egész életére nyomot hagytak benne. Később még javítóintézetbe is került.
Fotocentral / RTL
„Az ember nem egyik napról a másikra válik bűnözővé – magyarázta a Viszkis. – Nem úgy kel fel reggel, hogy bankot rabolok. Ennek van egy folyamata. Tartozások, rossz döntések, megfelelési kényszer, rossz környezet és a gyors pénzszerzés csábítása… A börtönből szabadulva azonban mindent újra akartam kezdeni. Családot akartam. Otthont akartam. Nyugalmat akartam.”
Hosszú időn át úgy tűnt, hogy mindezt meg is találta Réka mellett, de újabb fordulóponthoz érkezett az élete. Attila azonban nem elveszett ember, egész életében újrakezdésekből építette fel önmagát. Újrakezdte gyerekként. Újrakezdte a börtönben. Újrakezdte a szabadulása után. Újrakezdte férjként és apaként. Most ismét egy új fejezetet kezd.