Édesanyja elvesztése után először édesapját, majd őt is operálni kellett. Őszintén mesél az emberpróbáló időszakról, amin a családja átment.

Mosolyog, dolgozik, az élete látszólag a szokott mederben zajlik. Ám már semmi nem ugyanaz, mint régen volt.

Bálint Toncsi teljes összeomlása

Bálint Antónia most érzi magát annyira erősnek, hogy a Story magazin hasábjain meséljen az elmúlt két és fél évéről és arról a belső útról, amin keresztülment édesanyja halála óta. „Négy órám volt felkészülni anyu halálára. Úgy ment el, ahogy élt, okosan. Ahogy életében, úgy a betegségében is megkímélt minket attól, hogy érte aggódjunk. De bármennyire tudom, hogy ezzel is minket akart óvni, nehéz volt elfogadnom, hogy mennyire nem foglalkozott egyre romló egészségi állapotával. Egy nappal a halála előtt került kórházba, akkor hívott fel apu, hogy igazam volt, anya fogyásának komolyabb oka volt, de ő mindig csak legyintett, hogy ez a korral együtt jár. Amikor kiderült számomra, hogy valójában tüdőrákja van, összecsuklottam. Hiába kerestem a megoldást, akkor már nem volt visszaút. Csak az vigasztal, hogy még el tudtam tőle búcsúzni – meséli Toncsi. Erre az időszakra nem szívesen emlékszik vissza, az apátia teljesen eluralkodott rajta. – Én, akiben mindig ott volt a tettrekészség, hosszú időre egész más lelkiállapotba kerültem, életemben először nem volt kedvem kikelni az ágyból. Épphogy a munkámat elvégeztem, besötétítettem a lakást, és csak feküdtem. Érdekes időszak volt, amit egy totális összeomlás követett. Édesapám infarktusa térített észhez.”

Műtőasztalra került

Apukája egészségügyi krízishelyzete váratlan volt Toncsi számára. A 225-szörös jégkorong-válogatott és -edző élete ma is a jégpálya közelében zajlik: intézi a csapat ügyeit, a szerelésüket, mindent, amit csak tud. Toncsi nagyon büszke rá. „Amíg anyukám életében soha nem sportolt, addig apu ennek éppen az ellenkezője. Ha valaki, ő aztán tényleg halhatatlannak tűnt, be is választották a halhatatlanok közé: helyet kapott a Korcsolyázó Hírességek Csarnokában is. Amikor kórházba került, ez a kép összetört. Visszatértem az életbe, de akkor még nem vettem észre azokat az intő jeleket, amik később az én egészségemet veszélyeztették. Pedig 2024-ben, amikor elvállaltam a Farmot, már jelen volt a problémám. Ahogy a műsor véget ért, rá három hónapra kerültem a műtőasztalra. Az orvos azt mondta, még éppen időben elkaptuk, de ha tovább halogatom a vizsgálatot, akár halálos kimenetelű is lehetett volna a betegségem. Bőrátültetésem volt, és annak köszönhetően, hogy rögtön megműtöttek, megmenekültem. Az operáció előtt megfogadtam, ha ezt megúszom, mindent megteszek a gyógyulásomért. Soha többé nem akarom Babi arcán azt a fájdalmat és félelmet látni, amit akkor láttam.”

Felszakadt a fájdalom

Így is lett. Toncsi egyre aktívabb a közösségi platformokon, és ebben az időben töltötte fel élete első olyan videóját, amin énekel. Ma már biztos benne, hogy a betegsége lelki eredetű volt. „Elegem lett abból, hogy a félelmeim irányítsanak. A betegségem ráébresztett, nem szabad semmit halogatni, hiszen mi van, ha nem lesz holnap. Így jött az életembe az éneklés, amit előtte soha nem mertem. Rengeteg fájdalom szakadt fel belőlem. Mire feltöltöttem a közösségi oldalaimra a Csönd éve című dalt, amely többmilliós megtekintést ért el, elsírtam az összes könnyemet – meséli. Ma jól van, és az élete gyökeres fordulatot vett. – Az éneklés segít, hogy a lelkemet folyamatosan eddzem. Ha ezen az úton maradok, azzal már csak nyerhetek. Egy biztos, egyre jobban érzem magam a bőrömben. Olyannyira, hogy én, akinek szinte soha nem volt problémája a súlyával, most fogyókúrázni kezdtem. Öt kilót híztam, de inkább ez, mint az az állapot, amikor már négyessel kezdődött a súlyom. Szinte hallom anyukám hangját, ahogy mondja, ’Toncsikám, milyen jól nézel ki.’ Folyamatosan figyelem a tőle érkező jeleket. Hiszem, hogy lát, és most boldog és büszke rám.”