Megözvegyülése után szülőházába költözött vissza az operaénekes. Barátnője, Krisztina segített újra igazi otthonná tenni.

Augusztusban lesz négy éve, hogy Leblanc Győző elvesztette feleségét, Tóth Évát, akinek a halála után nem volt maradása a közös fészkükben. Akkor döntött úgy, hogy visszatér a gyökereihez. „Azt hittem, vége a világnak, és ebbe a házba menekültem, amit egykor még a nagymamám kapott nászajándékba, és ahova én is születtem, illetve ahol sokáig éltem – meséli az operaénekes. – Az első feleségemmel, Zsuzsával ugyanis itt maradtunk, egy pluszszintet építettünk a házra, és itt neveltük fel a fiainkat. Ugyan a ház 15 évig üresen állt, de odafigyeltem az állapotára, így apróbb felújítások után vissza is költözhettem. Azóta megtanultam egyedül is jól érezni itt magam, de szerencsére a fiaim, a barátaim és Krisztina sokszor meglátogatnak.”

„Krisztina volt az, aki a nőiességével finomra hangolta az egészet"

Bár a szó klasszikus értelmében Krisztinával nem alkotnak egy párt, mégis elválaszthatatlanok. A Győzőt ért tragédia ­tette kollégákká, majd barátokká őket. „Ez így igaz. Győző kiváló házi­gazda. Igyekszik a vendégei kedvé­ben járni, én pedig szívesen segítettem hangulatosabbá tenni az otthonát” – árulja el az énekesnő. „Imádom a ház nagy tereit, és azt, hogy egész nap fényárban úszik – áradozik a férfi. – Több bútort magammal hoztam az Évával közös otthonunkból, és szépen be is rendezkedtem, de Krisztina volt az, aki a nőiességével finomra hangolta az egészet. Bevallom őszintén, látszott a női kéz hiánya a végeredményen. Krisztinának hála, fényképek kerültek a falakra, és friss virág is mindig van az asztalon.”

A konyhaszigetet a fia tervezte

Győző az egyedül élés legnagyobb kihívására is választ ad. „Korábban sohasem főztem, mindig volt mellettem valaki, aki gondoskodott rólam. Változnom kellett nekem is: már egész profin csinálom a spenótot, a karfiolt és a halat. Utóbbihoz, ahogy én hívom, Leblanc-féle gezemicesalátát is készítek – a fiam által tervezett konyhaszigetemen.”