Mint Peti meséli, a párizsi utat a szerelmétől kapta karácsonyra. Nemcsak azért örült neki, mert korábban még nem járt ott, hanem mert azt is jelentette, hogy az operációja után egyáltalán már van olyan állapotban, hogy repülőre szállhasson.
„Levert a víz, szorítottam a karfát”
Azt nem tagadja, mielőtt felszállt volna a gép, megijedt, hogy minden rendben lesz-e.
„Bizonyos helyzetekben tudok izgulni, mégiscsak a szívemmel műtöttek… Meg az orvosom sem győzi mondogatni, hogy annak ellenére, hogy szépen gyógyulok, legyek észnél, és vigyázzak magamra – kezdi Peti a Storynak. – Amikor indult a gép, eszembe jutott, mi van akkor, ha rosszul leszek… Hogy nem lesz-e bajom a légnyomás miatt, mégiscsak tizenegyezer méter magasan leszünk?!
Levert a víz, szorítottam a karfát, Ani kérdezgette, mi bajom.
Aztán szerencsére sikerült megnyugodnom, betettem egy filmet, és mire landoltunk, minden aggodalmam elmúlt. Párizsban meg már teljesen elengedtem magam. Most próbálom élvezni a pillanatot, a jelent, az életet. Azért egy ekkora műtét után az ember átértékel mindent. Azóta én is még inkább megbecsülöm a családom, a barátaim, a munkám, vagy akár azt, hogy elutazhatok a menyasszonyommal kettesben pár napra.”
Végre kettesben
Igen, ugyanis Petiék ezúttal a gyerekeket, Patrikot és Alexet otthon hagyták.
„A szüleim maradtak a fiúkkal, szuperül elvoltak, amíg mi öt napra leléptünk. Egyébként két-három napnál többre nem igazán szoktunk elmenni, mert azért a kicsi sok tud lenni nekik… Ha például megindul a motorral a lejtőn, mi is alig érjük utol, nemhogy anyukámék. Meg ők azért már el tudnak fáradni a gyerekvigyázásban. Éppen ezért hétköznap utaztunk, mert akkor van ovi meg suli, és gyakorlatilag csak délután meg kora este kell felügyelniük rájuk.
De nagy a szerelem köztük, tehát mi a legnagyobb nyugalomban hagytuk őket otthon
– magyarázza. – Jó volt, hogy Anival végre kettesben lehettünk, annak ellenére is, hogy azért nagyon hiányoztak a fiúk. Nézegettük a képeiket, meg kérdezgettük egymást, miért nem hoztuk őket magunkkal – mosolyodik el. – De közben tudjuk, egy párkapcsolatban bizony szükség van arra, hogy külön is töltsünk időt a gyerekektől.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Két év után újra mozoghat
„Az orvosommal egyeztetve, most márciustól ismét edzhetek, de csak óvatosan – mondja az édesapa. – Lett gyógytornászom is, és nagyon várom, hogy ismét erőre kapjak, hogy elmúljanak a térd- és derékfájdalmaim. Két éve szinte semmi sem mozogtam, tehát nagyon motivált vagyok.”
„Fáj a derekam, a térdem, bicegek”
A kint töltött öt nap alatt bejárták a várost, jókat ettek, romantikáztak.
„Az egész olyan volt, mint egy elnyújtott randi! Mégiscsak a szerelem városában voltunk. Az Eiffel-torony különösen tetszett, megnéztük nappal meg este is kivilágítva. Mondanám, hogy sokat andalogtunk, de igazság szerint nehezen bírtam az egész napos sétát.
Fáj a derekam, a térdem, bicegek, olyan vagyok, mint egy öregember.
Ezért volt jó, hogy öt napra mentünk, mert nem kellett rohannunk. Két nevezetesség között meg tudtunk pihenni, ittunk egy kávét, beültünk ebédelni. Végül csak megnéztünk és végigkóstoltunk mindent, amit akartunk. Még korábban eldöntöttem, hogy tavasszal elkezdek odafigyelni arra, mit eszem, ugyanis az elmúlt egy-két évben, amióta kiderültek a szívproblémáim, és nem mozoghattam, feljött rám néhány kiló. Viszont
Párizsban, a croissant és a macaron hazájában eszem ágában nem volt diétázni.
Tényleg iszonyat jókat ettünk, isteni steakeket hoztak ki az éttermekben, tehát van mit leadnom, lemozognom, de készen állok!”
Kiemelt kép: Archív
