Messzire sodorta az élet a kilencvenes évek népszerű lánycsapatának vörös bombázóját. Bognár Éva immár huszonkettedik éve él Norvégiában. 2024 őszétől azonban újra Magyarországon tölti a legtöbb idejét. „Sajnos apukámat elveszítettem, és most anyukámnak is szüksége van rám” – kezdi Évi, aki ma már fotósként is ismert.
Bognár Éva örökre hálás a norvég férjének
A Baby Sisters egykori énekesnője 2024 januárjában kapta az első lesújtó híreket édesapja állapotáról. „Tüdőgyulladással került kórházba, de azonnal látszott az eredményeiből, hogy tüdőrákja van. Ám hiába teltek a hetek, nem történt semmi. Azonnal hazaviharzottam, mert világossá vált számomra, hogy otthon a helyem. Hiszen anyukám is nagyon gyenge, a húgom is külföldön él.
Hála – többek között – az én nagyszerű skandináv férjemnek, aki ezt támogatva még a kislányunk körüli teendők oroszlánrészét is önként magára vállalta, hogy én minél több időt Magyarországon, apukám közelében tölthessek. De ha belegondolok, hogy mennyi mindent kellett ingyen munkában elvégeznem, ami járna egy betegnek, mégis traumatizál a történetünk.
És nem csak azért, mert olyan szerencsés vagyok, hogy több mint két évtizede egy olyan országban élhetek, ahol a világon az egyik legfejlettebb az egészségügyi rendszer. Azért is, mert bizony az itthoni rendszerbe még úgy is sokszor beletört a bicskám, hogy jól kiismerem magam a digitális világban. Most is felkavar sok minden, de azért szeretném elmesélni, hogy akik hasonló helyzetben vannak, ne járjanak ugyanígy. Az elmúlt két évben sokszor eszembe jutott, vajon mi történik mindazokkal, akiknek nem tudja megtenni azt a luxust egyetlen közeli hozzátartozójuk sem, hogy évekre felfüggessze a korábbi életét. Hogy a nap 24 órájában intézkedjen és legyen egyszerre onkológiai koordinátor, tolmács, betegjogi képviselő vagy épp sofőr…” – mondja elöljáróban a Baby Sisters egykori vörös bombázója. Hogy manapság mi van a lányokkal, arról itt olvashat.
Segített az immunterápia
Évi nem akarta elfogadni, hogy csak azért, mert idős az apukája, nem lehet rajta segíteni. Megpróbált mindent, sokszor a lehetetlent is. „Nehéz erről érzelmek nélkül beszélni. Eleve nyolc hónapba telt, mire apu jogosult lett a kemoterápiára. Addigra természetesen rengeteg magánvizsgálaton voltunk túl. Többek között azt is egy francia klinika orvosa javasolta – amit a húgom kezdeményezésére kerestünk fel –, hogy kérjünk számára immunterápiát. Ez itthon is elérhető lett volna, nekünk mégis saját költségen egy Törökországban lévő amerikai kórházba kellett fél éven keresztül repülnünk.
Csak miután a terápia hatására tényleg javultak apukám értékei, azaz felszívódott egy csomó daganata, kitisztultak a CT-eredményei, tudtam nyomást gyakorolni itthon. Sajnos mire méltányossági alapon célt értem, és megkapta volna az első időpontot, addigra megint visszaesett…”
Úgy érzi, segít, ha minderről beszél. „Remélem, lesz, aki az információk birtokában eredményt ér el a gyógyulása érdekében. Mert nem lenne szabad senki életét megrövidíteni, akárhány éves. Hiszem, hogy az immunterápia nagyban hozzájárult, hogy apukámnak élete utolsó napjaiban nem voltak fájdalmai.”
Utolsó kívánság
2025 augusztusában csillant fel az utolsó remény, szeptemberben azonban az is szertefoszlott. Évinek pedig szem előtt kellett tartania, hogy az egész család, így ötéves kislánya is időben elköszönjön imádott nagyapjától. Nem omolhatott össze.
„Megértettem, apukám miért nem akar kórházban meghalni. És én minden erőmmel azon voltam, hogy legalább ezt az utolsó kívánságát teljesíteni tudjam. Ebben volt fantasztikus segítségemre egy hospice-ápolónő, akihez a háziorvosunkon keresztül jutottunk. Sok hasznos dolgot megtanultam tőle, így tudtam azt a fajta spirituális élményt átélni, hogy élete utolsó napjaiban is fogjam a kezét. Bármekkora önuralmat és önfegyelmet kívánt ez tőlem, megtettem, és mindenki másban is igyekeztem tartani a lelket.
Utólag is jó tudni, hogy apukám végig érezte, ott vagyunk mindannyian körülötte, hogy nagyon szeretjük, és mindenen együtt megyünk keresztül, nincs egyedül. Ott volt az ötéves kislányom is.
És amit az egészből megértett és kérdezett, arra én válaszoltam is neki. Sajnos ő már elveszített egy fantasztikus nagymamát, az anyósomat, így valamennyire tisztában volt azzal, mit jelent a halál. A legtöbb, amit még megtehetek, hogy továbbra is életben tartom a nagyszülei emlékét.”
Gabi, a jóbarát
A Baby Sistersnek köszönheti Szklenár Gabi barátságát. Rendszeresen beszélnek, Baby Gabi maga is édesanya, ikreket nevel. „Gabikával jó a viszonyunk, bármi történjen is az életünkben, mindig érdeklődünk a másik után. Így volt ez akkor is, amikor pár évvel ezelőtt az ő apukája ment el, és most is, amikor az enyém. De hálás vagyok a többi barátomnak és azoknak az ismeretleneknek is, akik apukám utolsó hónapjaiban mindent megtettek érte, igazán klassz embereket ismerhettem meg.”
A 2000-es évek magyar sikercsapatairól itt olvashat
Kiemelt képek és fotók: Archív
