Oly sok dologgal elégedett lehet az életében Tóth Ildikó! Kivételesen sikeres karriert tud felmutatni a férfiak uralta üzleti világban, mégsem az elért eredményeire, hanem az egy szem fiára, Maximiliánra a legbüszkébb ezen a világon.
„Mindig is tudtam, hogy egy napon szeretnék anya lenni. Van egy négy évvel fiatalabb testvérem, őt már kislányként is gyakran babusgattam – csillan fel a szeme. – Igaz, 20 és 34 éves korom között csak a munkára koncentráltam, majd egyre inkább elkezdtem aggódni a biológiai órám miatt.
Szerencsére gyorsan teherbe estem.
Mondhatni, a fiam már a születése előtt is segített nekem, mivel a várandósságom alatt szálltam ki az autókereskedelemből, és nem sokkal azután a válság összeroppantotta az autópiacot, ami azóta sem állt helyre teljesen.”
Kalandra fel!
Ildikó akkortájt hatalmas változásokon ment keresztül, fél évvel a szülés után elvált gyermeke apjától. „Beláttuk, nem működik a párkapcsolatunk, ugyanakkor viszonylag gyorsan túllépünk rajta, és elfelejtettük a sérelmeinket. Nem érdemes ezeken rágódni. Mostanra felhőtlen a viszonyunk. A második férjemmel is jóban vannak.
Mi egy mozaikcsalád vagyunk a javából! Nemrégiben például együtt nyaraltunk Szicíliában, jött a férjem, a volt férjem, a kislánya, a volt anyósom és a párja.
Fantasztikus volt. Csak azt sajnálom, hogy Maxim és az apukája párja nem tudott csatlakozni.”
Fia alig másfél éves volt, amikor az üzletasszony álmodott egy nagyot, és Brazíliába költöztek. „Kétlaki életre rendezkedtük be, úgymond évekig kettős életet éltünk, és imádtuk!
Szerettem volna, ha Maxim egy teljesen más kultúrával is megismerkedik, és jól beilleszkedett. Még akkor is, ha a focipályán könnyedén ki lehetett szúrni, ő nem egy vérbeli brazil.
Emlékszem, a játszótéren az anyukák többször azt kiabálták a gyerekeiknek, ’passzold már a gringónak (főleg Dél-Amerikában a külföldieket hívják így – a szerk.), mert sírni fog’ – neveti el magát az édesanya. – Egyébként sosem voltam szörnymami, olyan, aki a széltől óvja a kicsinyét. Úgy neveltem, mintha a harmadik gyerekem lenne.”
Nem az édesanyjára ütött
Maximilián iskolakezdéséig tartott a kétlaki élet, akkor végleg hazaköltöztek. „Egyetlen rossz szavam sem lehet rá, kiválóan tanul. Én a szöges ellentéte voltam. Feleseltem, szemtelenkedtem, kettesével hordtam haza az intőket. Anyukámat rendszeresen behívatták az iskolába a magaviseletem miatt, gyomorgörccsel járt szülőire” – mondja nevetve az üzletasszony.
Véres meccsek az asztalnál
A 18 éves fiú már azt is pontosan tudja, milyen egyetemen fog továbbtanulni.
„Hollandiába megy egy olyan szakra, ahol világtörténelmet, politológiát, nemzetközi jogot és kommunikációt fog tanulni. Ez az egyetem kiváló belépő szokott lenni olyan nemzetközi intézményekbe, mint az ENSZ vagy UNESCO, de a diplomáciai irány sincs kizárva – meséli Ildikó.
Egyébként az egész családunkat nagyon érdekli a politika, a családi asztalnál ez az egyik kedvenc témánk.
Bár a szűkebb famíliában egy platformon vagyunk politikailag, a tágabban nem, és ott véres meccsek szoktak lenni. Ám az ellentétek ott is maradnak a vacsoraasztalnál.”
Ildikó azt mondja, lélekben felkészült rá, hogy a fia hamarosan kirepül a családi fészekből. „Ez az élet rendje.
De aztán lehet, hogy három hét után annyira hiányozni fog, hogy utánamegyek
– mosolyodik el. – Hamarosan Japánba utazik négy barátjával néhány hétre. Mindig támogattam abban, hogy lásson világot, szerezzen tapasztalatokat. Nekem mindegy hol és mit csinál, egy a fontos, boldog legyen, mert ahogy mondani szoktam, csak a boldog percek számítanak az életben.”
Osztálytársak a kiscápák
Tóth Ildikó fia nem tulajdonított különösen nagy jelentőséget annak, hogy édesanyjából Cápa lett a népszerű műsor keretein belül. „Az egyik legjobb barátja és osztálytársa Balogh Petya lánya.”
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs/fotócentral.hu, RTL, Archív
