Léner Péter ebben a megrendült lelkiállapotban képtelen volt írni. A könyv most mégis megjelent, lapjain az utolsó találkozás és az utolsó beszélgetés emlékével. Péter 54 éves volt, amikor évtizedes rendezői és igazgatói múlttal kinevezték a József Attila Színház direktorává. „Egy szombati napon derült ki, akkor éppen Nyíregyházán dolgoztam. Erzsi otthon keresett telefonon, a feleségemet érte el. Azt mondta neki: szeretnék gratulálni Péternek, kérem, tolmácsolja ezt neki, és azt is, hogy a társulat nagy örömmel és szeretettel várja az új vezetőt” – idézi fel.
Rendkívüli személyiség
Ez a váratlan, nemes gesztus alapozta meg azt a mély tiszteletet, amely szoros munkakapcsolattá, majd valódi barátsággá nemesedett közöttük. „Galambos Erzsi rendkívüli személyisége és elementáris színpadi jelenléte mélyen megérintett. Olyan erő áradt belőle, amelyre egyszerűen oda kellett figyelni. Páratlan tehetsége, csillapíthatatlan intellektuális éhsége lenyűgözött. Elmesélte, hogy gyermekkori álma volt a színésznői pálya, de mivel nagyon szegények voltak, és 11 éves volt, amikor kitört a világháború, többet ült a légópincében, mint az iskolapadban. A főiskola nem adatott meg neki.” Erről a színésznő így vallott:
„Az én iskolám a színház és a nagybetűs élet volt, és a férjem, Petrovics Emil zeneszerző. Rengeteget köszönhetek neki, mert bár van egy velem született intelligenciám, sok mindenre ő tanított meg. Ő volt a főiskolám, az egyetemem, az irodalmárom, a zenészem, a tanárom.”
Még egy történet a színésznő tudásvágyáról. „Azt is tőle tudom – meséli a rendező –, hogy amikor Emillel Szigligetre, az alkotóházba utaztak – ahol neves írók és művészek pihentek és dolgoztak –, Erzsi két hatalmas bőrönddel érkezett. A jelenlévők összesúgtak a háta mögött: bizonyára a teljes ruhatárát hozta magával. A bőröndök valójában könyvekkel voltak tele. Erzsi folyamatosan olvasott, hogy szellemileg felnőjön férjéhez, és pótolja mindazt, amit hiányosságnak érzett magában.”
„Meghámozott, mint egy banánt”
Szakmai alázata a legnagyobb rendezőkkel való közös munkáiban is megmutatkozott.
„Amikor Kazimir Károly rábízta Osztrovszkij Erdő című darabjának egyik főszerepét, Erzsi őszintén bevallotta, hogy nem igazán érti a művet – a rendező válaszul egy húszoldalas, személyre szabott elemzést írt számára. Kecskeméten, a Németh Antal rendezte Szentivánéji álomban Puck szerepében csupán annyit kérdezett: lecsúszhat-e egy csúszdán az első jelenetben. „Ha akarja, nyugodtan, csak vigyázzon magára” – felelte Németh. Ádám Ottó rádiós rendezéséről – Bumbury – később így fogalmazott: „Úgy meghámozott, mint egy banánt” – utalva arra a kivételes érzékre, amellyel a direktor a legmélyebb rétegeket is felszínre hozta színészeiből.”
A búcsú
Léner Péter úgy fogalmaz, Galambos Erzsi tudott élni és tudott meghalni is. Utolsó találkozásuk megrázó, mégis felemelő történet, amely örökre beleégett az emlékezetébe. Amikor Léner megkereste azzal, hogy könyvet szeretne írni – többek között róla is –, a színésznő boldogan mondott igent. Néhány nappal később azonban lánya, Petrovics Eszter jelezte, édesanyja súlyos betegen kórházba került. A sors végül mégis megadta nekik a búcsú lehetőségét. Miután Erzsit hazaengedték, Péter meglátogatta őt Eszter lakásán. A színésznő feküdt, Léner mellé ült egy székre. Eszter végig ott maradt velük, segítve és óvva édesanyját.
„Mindannyian éreztük, hogy a halál előszobájában vagyunk, de mindenki hibátlanul, méltósággal volt jelen ebben a csodálatos, nagy élethelyzetben” – emlékszik vissza a rendező.
Galambos Erzsi betegen, az ágyán fekve még egyszer utoljára elmesélte az életét. Amikor vendége látta, hogy elfáradt, elköszönt: „Köszönöm, Erzsikém, a beszélgetést.” A válasz ennyi volt:
„Köszönöm, Péterkém.”
Másnap lánya üzenetben köszönte meg a látogatást, kiemelve: édesanyja életében utoljára még egyszer nő és színésznő lehetett. Galambos Erzsi nem sokkal később lánya otthonában csendben, örökre elaludt.
„Ennek az utolsó találkozásnak, Eszter mondatának megvolt a maga Shakespeare-i teatralitása, nagysága, mélysége. Azt gondolom, ennél szebben nem érhetett volna véget egy színésznő élete, nem zárulhatott volna le méltóbban egy olyan csodálatos pálya, mint amilyen Galambos Erzsié volt.”
A két legenda
Léner Péter könyvének másik két főszereplője Halász Judit és Esztergályos Cecília. Hogy velük miként indult a kapcsolata és a barátságuk, erről is szól a könyv. „Judittal Pécsett dolgoztunk először együtt – ez mindkettőnk számára meghatározó emlék marad. Esztergályos Cecíliával a József Attila Színházban rengeteget dolgoztunk együtt, a legendás Mici néni két élete című darabot az én igazgatásom alatt több száz alkalommal játszották Galambos Erzsivel.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
