A két és fél éves Lizinek elsők között mondták el, hogy nem is olyan sokára kis testvére születik, ám azt még ők sem tudják, lányuk vagy fiuk lesz-e. „Éppen a héten megyünk genetikai ultrahangra, szóval rövidesen kiderül, Lizi egy húgot vagy egy öcsikét kap majd” – mondja lelkesen a kismama, Békefi Viki. A baba nemét illetően a legtöbb szülő azt mondja, „mindegy, csak egészséges legyen”, ezzel szemben Vikiék őszintén beszélnek a vágyaikról. „Mi egy egészséges kisfiút szeretnénk… – mosolyodik el az édesapa, Feng Ya Ou. – De nagyon boldogok leszünk, ha lányunk születik majd, ráadásul azt már ismerjük is.
Plusz én fel vagyok készülve arra, nőuralom lesz otthon…”
Spagettinek fogják hívni?
„Bárhogy is alakul, Lizi elképzelései szerint Spagetti lesz a neve – veszi át a szót nevetve a férjétől Viki. – Már most annak hívja.
Beszél hozzá, puszilgatja a pocakomat. A legutóbbi ultrahangképet szétcsókolgatta, és azt mondta a kis tesójának: ’Mindig számíthatsz rám.’
Ő egy okos kislány. És annyira büszkék voltunk rá, mert miután elmondtuk neki a hírt, megkértük, ne adja tovább, és ő végig titokban tartotta! Mivel a második is tervezett baba volt, a családom majd’ minden összejövetelen azt a pillanatot várta, hogy na, majd most fogjuk bejelenteni, hogy várandós vagyok…”
„Akartuk, terveztük, vártuk”
Végül a Mikulás mondta el a családnak, hogy érkezik a következő unoka. „Szám szerint a tizenegyedik unoka lesz a családban” – folytatja Viki.
„December hatodikán megkértük az egyik barátunkat, hogy öltözzön be Mikulásnak, majd a kezébe nyomtunk egy verset, hogy olvassa fel mindenki előtt, és abból derült ki, hogy úton van a második gyerekünk. Ya Ou családjának pedig karácsonykor mondtuk el.
Mindenki velünk örült. Tényleg nagy boldogság ez! Nem véletlenül voltam annyira csalódott, amikor eleinte negatívak lettek a terhességi tesztek. Már voltak tüneteim, de még korai volt, hogy a teszt bármit kimutasson. Aztán kivártam a megfelelő időt, és lám, pozitív lett! Rögtön szaladtam vele a férjemhez.”
„Nem lepett meg vele… – folytatja az énekes. – Akartuk, terveztük, vártuk, és még így is előbb érkezett, mint azt mi gondoltuk volna. Izgalmas időszak ez. És nemcsak a babavárás miatt, hiszen itt van a lányunk, aki jelenleg még bölcsis, de szeptembertől már óvodába megy. Közben készül a házunk, ahova elvileg még a kisfiunk érkezése előtt be tudunk majd költözni. „Vagy a kislányunk érkezése előtt…” – szól rá nevetve az énekesnő a párjára.
Ezzel a fotóval jelentették be a babavárást
View this post on Instagram
„Gyakran még most is szédülök”
Viki nyár közepére van kiírva, jelenleg a 19. hétben jár, még dolgozik, bár a színházi szerepeit épp a minap adta vissza. „Már nem tudtuk tovább rejtegetni a pocakomat, szóval egy időre elbúcsúztam a színháztól – magyarázza az édesanya. – De Ya Ou-val továbbra is fellépünk, sőt még május végén is lesznek koncertjeink. Illetve járunk be a szinkronba, tehát dolgozom. Ez az első trimeszterben is így volt, noha sokat voltam rosszul.
És sokkal rosszabbul is viselem ezt a terhességemet, mint az előzőt. Gyakran még most is szédülök. A munkával próbálom elterelni a figyelmem, és jól is esik.
Illetve hát itt van Lizi, aki ugyanúgy igényli a figyelmet… Ez igaz a férjemre is – neveti el magát. – De a lényeg, hogy nagyon boldogok vagyunk. És már csak pár hónap, és négyen leszünk.”
Állami vagy magánkórház?
„Az utóbbi időben sokat gondolkodunk azon, hogy lehet, jobb lenne magánkórházba menni – meséli Ya Ou. – Viki előző szülése nem volt éppen felhőtlen. Már csak amiatt sem, mert én nem maradhattam ott velük estére. Szeretnénk, ha ez a szülés közös élmény lenne, ha nemcsak a szülőszobában lennék ott, hanem a következő pár napban is. Szóval ezt a kérdést még nyitva hagytuk.”
Kiemelt kép: Archív
