Az énekes házaspár tündéri kislánya bölcsődés lett, amivel egy teljesen új időszak köszöntött be az életükbe. Igaz, a hétköznapjaik nem lettek könnyebbek, ahhoz túl sok munkájuk és feladatuk van, ráadásul építkeznek is.

A fiatal szülőknek majd’ minden perce be van osztva, Békefi Vikit két munka között érjük utol. „Reggel a Sok hűhó semmiért című darabot próbáltam a ­Turay Ida Színházban, most pedig tartunk befelé a szinkronstúdióba. Liza is itt van velünk, épp elaludt. Ma nincs bölcsi” – kezdi az édesanya a lapunknak.

„Lizi le tud mondani rólunk”

A kislányuk heti három napot jár bölcsődébe, a maradék kettőben pedig hol egyikük, hol másikuk marad vele. „Attól függően, kinek van határidős vagy házon kívüli munkája. De ha van olyan délelőtt, hogy Feng Ya Ou-val mindketten otthonról dolgozunk, akkor nem is visszük be Lizit. Már túl vagyunk a beszoktatáson, nagyon ügyesen vette az akadályokat, szinte már túlságosan is. Hamar kiderült, igen könnyen le tud mondani rólunk… – meséli nevetve. – Imád bejárni, játszanak, zenélnek, van mesekuckó, zenebölcsi, ami az egyik kedvence.

Mi meg óránként kapjuk róla a képeket, mennyire jól elvan a többi gyerekkel. Szóval nekünk bevált a bölcsi, bár továbbra is a túlélésért küzdünk…

Ugye, én szabadúszó vagyok, az új darab mellett van másik kettő a Madách­ban, és ennyi nekem pont elég. Hiszen itt vannak még a szinkronmunkáink, a fellépések, de mi csináljuk a Megasztár és a Sztárban Sztár All Stars vokáljait is. Tehát heti huszonnégy dalt veszünk fel itthon. És még van egy saját gyerekműsorunk is. A férjem rengeteget éjszakázik!”

Ya Ou nem akar dobozok között élni

És ha mindez nem lenne már önmagában elég, március óta építkeznek. „Igen, még az is! A házzal kapcsolatos teendőket két munka között szoktuk intézni. Gyakran felváltva. Tegnap például, amíg én szinkronban voltam, addig Ya Ou az ablakosokkal tárgyalt. De jól állunk."

Már kívülről szigetelik a házat, és elkezdték berakni a nyílászárókat, újságolja Viki. „Úgy volt, hogy decemberben kulcsrakészen átvehetjük, de megcsúsztunk… Nem bánkódunk, szerencsére van hol laknunk. Az ünnepeket még a családi házunkban töltjük, sőt az év elejét is, aztán meglátjuk, mikor költözhetünk át. A férjem kijelentette, hogy ő bizony nem fog dobozokból élni meg dobozokat kerülgetni, tehát addig nem megy, amíg minden a helyére nem kerül. Az nagy szerencse, hogy a két ingatlan két utcára van egymástól, tehát szerintem maga az átcuccolás gyorsan meglesz.

És ami külön jó hír, hogy a házasságunk nem ment rá az építkezésre!”

– neveti el magát Viki.

„Nem a stresszbe fogytam bele”

Az elmúlt hónapokban többször is megkapták, hogy a ház­mizéria próbára fogja tenni a kapcsolatukat, ők mégsem aggódtak. „Nem a stresszbe fogytam bele… – folytatja viccelődve az énekesnő. – Még szeptemberben volt egy csúnya betegségem, úgy fájt a torkom, hogy két-három hétig alig tudtam enni. De már testileg és lelkileg is jól vagyok. Persze nem könnyűek a mindennapok, jó lenne pihenni, de azt most még nem engedhetjük meg magunknak. Nemcsak az időnyomás miatt, hanem anyagilag sem. Most nagy spórolásban vagyunk – magyarázza. – És bár emiatt – illetve a többi ezer dolog miatt, amit egy nap meg kell oldanunk –

akár össze is feszülhetnénk a férjemmel, nem tesszük. Sikerült összezárnunk.

Ráadásul, amikor hármasban vagyunk a kislányunkkal, meg tudjuk élni a pillanatot, és nem azon agyalunk, mennyi teher van most rajtunk.”

Kiemelt kép és fotók: Trenka Attila/fotocentral.hu, Archív