Bár erős nőnek tartja magát, bevallja, decemberben volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, elfogyott az ereje és nem lát kiutat a helyzetükből. Kutai Kinga hosszú utat tett meg, amióta a Való Világban megismerte az ország. Nyolc éve egy kisfiúnak adott életet. Végtelenül boldog volt, amikor Benit a karjaiba fogta, aztán a boldogság helyébe a kétségbeesés lépett. Kiderült, újszülött babája siketséggel határos hallássérült. Beni később implantátumot kapott, ennek segítségével hall és megtanult beszélni is. Az elmúlt években emberfeletti küzdelmet folytattak, egymás után jöttek az újabb embert próbáló akadályok – sőt a kisfiút egy óvodai alkalmazott fizikálisan bántalmazta –, ám tavaly szeptemberben úgy tűnt, végre egyenesbe kerül az életük. Így is történhetett volna, de nem így lett.
„Beni elkezdte az iskolát. Bár szépen beszél és hall, még nem mindent, és időnként félre is érti, ezért a hallássérültek iskolája mellett döntöttem. Itt kis létszámú osztályok vannak, a pedagógusok fantasztikusak, a közeg támogató, csak a gyerekek érdekeit nézik – kezdi Kinga. – Az első pár hónap jól is sikerült, aztán eljött a december.
A gyerekem idegrendszere nem bírta tovább, szétesett. Magára vonta a figyelmet az órákon, felállt, nem tudott koncentrálni, olykor sikítozott és dühös lett. Korábban is tudtam, hogy izgő-mozgó, ami a hallássérültekre egyébként jellemző, de itt el kellett gondolkodnom, talán más áll a háttérben, és Beni figyelemzavaros, azaz ADHD-s.”
Beigazolódott a gyanú
Kinga azonnal jelentkezett orvosi vizsgálatra, ahol közölték, a várakozási idő két év. Ez egy kisgyerek esetében rendkívül hosszú idő, főleg, ha beigazolódik a gyanú, és akkor két, megfelelő kezelés nélküli évről beszélünk.
„Ha a gyerekemről van szó, megállíthatatlan vagyok és addig megyek, míg nem találok megoldást az adott problémára. Végül magánfinanszírozásban sikerült eljutnunk vizsgálatra és sajnos igazam lett, a kisfiam ADHD-s.
Csak azért beszélek erről, mert fontosnak tartom, hogy a társadalom még inkább odafigyeljen erre a problémára, és arra biztatom a szülőket, hogy a legapróbb gyanú esetén is forduljanak orvoshoz. Sokan nem mernek vizsgálatra menni, mert egy negatív diagnózis rengeteg hátrányos megkülönböztetéssel járhat, például az iskolaválasztásnál.
Viszont a gyerekek érdeke nem az, hogy a szülő homokba dugja a fejét, és igenis, segítséget kell kérni!”
Kinga megrázó őszinteséggel meséli, hogy a diagnózis és az elkezdett gyógyszeres terápia közötti hetek drámaian teltek. „A siketség ehhez képest gyaloggalopp volt. Decemberben kétszer kellett kihívnunk a mentőket és kerültünk a sürgősségi osztályra egy-egy kontrollálatlan dühroham után. Senkinek sem kívánom, hogy ilyet kelljen átélnie.
Erős embernek tartom magam, de bevallom, ez az időszak próbára tett, és azt éreztem, kezdek elfogyni, mégsem adhattam fel. Nekem csak egy kívánságom van, hogy Beni jól legyen és meggyógyuljon.
Elengedtem mindenféle megfelelési kényszert. Merek segítséget kérni és hiszem, hogy most olyan szakemberekhez kerültünk, ahol ezt meg is kapjuk.”
Még keresi az igazit
Mindez alapjaiban forgatta fel a kis család mindennapjait. Beni kezelése elkezdődött, de vajon hogy van az anyukája? „Most már jól vagyok, összeszedtem magam. A kisfiam újra jár iskolába, igaz, csak délután egy óráig. Ha előbb hívnak a suliból, hogy nem bírja, megyek érte.
Mivel ez máshogy nem oldható meg, dolgozni nem tudok. Megkaptam az otthonápolási díjat. Szerencsére csodálatos családom van, segítenek, támogatnak minket.
Párom nincs, de nem gondolom azt, hogy Beni miatt, egyszerűen csak még nem találtam meg azt, aki hozzám való. Mi ezt kaptuk feladatul és a legjobbat fogjuk ebből kihozni – mondja Kinga. – Sok mindenre megtanított eddig az anyaság. Beni még bújós, lefekvés előtt pedig mindig elmondja, hogy szerinte én vagyok a legjobb anyuka a földön. Ezek nagyon meghitt pillanatok, erőt adnak. Nem könnyű az anyaságom, mégsem változtatnék semmin, főleg nem a kisfiamon! Nagyon hálás vagyok, amiért az anyukája lehetek.”
Gyógypedagógus lesz
Kinga jövő szeptembertől egyetemre jár, gyógypedagógus szakon tanul majd, így nemcsak a saját, hanem más bajba jutott gyerkőcnek is tud majd segíteni. Ezenkívül egy maroknyi csapattal létrehoztak egy alapítványt, ami fogyatékkal élő, sajátos nevelést igénylő gyerekeknek és szüleiknek nyújt támogatást, egyfajta sorsközösséget alkotva.
Kiemelt kép: Archív
