Februárban lesz négy éve, hogy bejelentette, harmincnyolc év után végleg bezárja a nevével fémjelzett színitanoda kapuit. Visszavonult a nyilvánosságtól, és bár kezdetben félt, mivel tölti majd a szabad óráit, bőven talált magának elfoglaltságot.
Eleinte furcsa volt
1984-es alapítása óta Gór Nagy Mária élete a GNM Színitanoda körül forgott, ráadásul nem csak hétköznaponként, hiszen a hétvégéit is munkával töltötte. A tanoda ügyes-bajos dolgaival feküdt és kelt. Bár mindez egy idő után kezdett terhessé válni, ő fáradhatatlanul dolgozott.
Mivel két fia, Andris és Tomi nem szerették volna továbbvinni az intézményt, ezért megpróbált méltó utódot találni maga helyett, de nem járt sikerrel. Aztán 2020-ban a Covid-járvány megpecsételte a tanoda sorsát. Kezdetben átmenetileg, majd 2022 februárjában végleg bezárt. Eleinte el sem tudta magát nyugdíjasként képzelni, ám ami egykor rémálomnak tűnt, az idővel izgalmas valóság lett.
„Nagyon jól vagyok, nem is tudom megmondani, mikor voltam utoljára ennyire jól. Egy percig sem unatkozom, folyamatosan jövök-megyek. Nem hiányzik a munka. Rengeteget dolgoztam az életem során, szerintem kétszeresen ledolgoztam a rám jutó adagot, és most élvezem a nyugdíjas éveimet” – mondja.
Színház, mozi, vendégek
Visszavonulásának legnagyobb nyertese a férje, Gulyás Buda operatőr, akivel immáron negyvenöt éve házasok. Amíg mindketten dolgoztak, kevés időt tudtak együtt tölteni, főleg, hogy Buda nagy nemzetközi produkciókban is dolgozik, ez pedig sok utazással jár. „Egy héten többször is elmegyünk színházba, moziba, és gyakran fogadunk vendégeket. Erre korábban nem volt lehetőségünk.
Buda többször kérte, hagyjam már a tanodát, de én ragaszkodtam hozzá, ő pedig elfogadta, és támogatott még úgy is, hogy sokszor anyagilag is segítette a működést.
Amióta a tanoda bezárt, sokkal több közös programot tudunk szervezni. Most például azt tervezzük, hogyha a munkája megengedi, ő is eljön velem Brüsszelbe, ahol Andris fiam él a családjával. Két-három havonta utazom hozzájuk, ott van két unokám, itthon pedig Tomi fiaméknál három. Mind az öt lány, és mindegyik csodálatos. A legidősebb unokám huszonkét éves, a legfiatalabb három. Rájuk is több időm jut, ez pedig nagy boldogság.”
Csak a barátnője hiányzik
Szerencsére a hetvennyolc éves színésznő egészségi állapota lehetővé teszi, hogy aktív életet éljen. „Sosem voltam beteges, és igyekszem vigyázni magamra. Továbbra is rendszeresen gyalogolok és hetente háromszor tornázom a Művész Sportkörben. Utána a csajokkal kávézunk, beszélgetünk. Azelőtt mindennap korán keltem, most csak a tornanapokon, a többin akkor kelek ki az ágyból, amikor jólesik. Aztán elmegyek a piacra, főzök valami finomat. Ha Buda dolgozik este, akkor egyedül vagy valamelyik barátnőmmel megyek színházba vagy társaságba.
Nyomon követem a volt tanítványaim sorsát, gyakran megnézem őket egy-egy előadásban, szóval a múlt mindig szembe jön velem.
A legnagyobb bánatom, hogy a barátnőm, Aradszky László özvegye, Éva ezt már nem érhette meg. Nagyon hiányzik, nehezen dolgozom fel a hiányát. Gyakran álmodom is vele. Megígérte nekem, hogy meggyógyul, de nem így lett. Pedig annyi kaland várhatott volna még ránk…”
Kiemelt kép és fotók: Nagy Zoltán, Olajos Piroska, Réti Borbála, Rozmanitz Gábor/fotocentral.hu
