A híradós szerint ilyenkor az ember ünneplőbe öltözteti a saját lelkét, nem csak a lakását meg a karácsonyfáját. Mindenki elcsendesedik, és örül, hogy lehetősége van együtt lenni azokkal, akiket szeret.
„Életem első ötven évében nem volt olyan, hogy a testvérem ne lett volna karácsonykor mellettem.
Idén elvesztettük őt, de hiszem, hogy lélekben most is itt lesz velünk. Ünneplünk és mosolygunk idén is, mert ő is ezt szeretné” – kezdi Marsi Anikó, de hozzáteszi, ebben az évben minden más, mint eddig. Itthon pár nappal korábban elkezdődött a karácsony, előbb férjével, Gáborral ünnepelt, aztán pedig édesanyjával, elhunyt nővére lányával, Eszterrel és kisebbik fiával, Vincével négyesben Dublinba utaztak Vilmos fiához.
Csengettyű tojástartóból
„Pedig milyen boldogan emlékszem a régi karácsonyokra, és idézem fel a testvéremmel közös emlékeket. Mivel apukámat korán elveszítettük, és anyukánk egy gyermekotthonban dolgozott, sokszor ketten díszítettük fel a fát a testvéremmel. Három egymást követő karácsonyon is előfordult, hogy a fenyő elborult, mire anya hazajött. Ezért aztán anyu változtatott a programon: mi is bementünk vele a gyermekotthonba szenteste. Nekünk így volt teljes és boldog az ünnep.”
Mint meséli, náluk sosem a pompáról szólt a karácsony. „Emlékszem, hogy a tojástartók alját levagdostuk egyesével, és abból csináltunk csengettyűket.
De az ajándékozás sosem maradt el, már kicsi koromban varrtam párnácskát, hímeztem rá fenyőfákat meglepetésnek. Az én legkedvesebb ajándékom? Egyszer tornászgyűrűket kaptam a kis lakótelepi lakásba.
Imádtam azt a karácsonyt, le sem lehetett könyörögni a gyűrűről, rengeteget tornáztam vele” – emlékszik vissza Anikó.
A bejglit idén sem hagyja ki
Gyerekkorában a menü minden évben húsleves, rántott hal és majonézes saláta volt. „Ma már változtattunk picit, volt pulyka, malacsült is. A gyerekek kívánságán múlik minden, abból lesz a terülj-terülj asztalkám, amit ők kérnek. Bevallom, nekem könnyű dolgom van, az anyukám elkezd advent első hetében sütni, és nem áll le 24-ig. Idén is eszem a karácsonyi bejgliből, de már nem érzem azt, hogy fel kell falnom az egész asztalt.”
A műsorvezetőnek idén ugyanis sikerült leadnia 15 kilót, és azóta tartja is a súlyát. „Szerencsére engem is elért az az új tudományos megállapítás, miszerint nem igaz az, hogy a külsőnket 70 százalékban határozza meg az étkezésünk, 30-ban pedig a sport! A saját bőrömön tapasztalom, amit mára tudomány is igazolt: 40 éves kor felett a 90:10 elmélet a helytálló, azaz az étkezés 90, a mozgás viszont csupán 10 százalékban segít a fogyásban. Ehhez alkalmazkodni nekem sokat segített egy amolyan zsírblokkoló étvágykorrektor, amiben többek között van egy igazi kis varázsnövény, a kortalanító pápafű, amit a szervezet lomtalanítójának is hívnak, mivel kipucolja a hosszú évek alatt felgyülemlett méreganyagokat, mindezt úgy, hogy a májat veszi rá rendes működésre. Nagy kedvencem az indián fügekaktusz, ami rostjaival képes megkötni, majd távozásra bírni a zsírokat. Kimondták róla, hogy hatására 28 százalékkal kevesebb zsír szívódik fel az emésztőrendszerben, ráadásul a gyomorban megdagadó rostok miatt kisebb adagokkal is képes vagyok jóllakni” – magyarázza Anikó.
Hatalmas vita keveredett a franciasalátából
Anikó az édességektől sem retten vissza, nem fél attól, hogy felszaladnak rá újra a pluszkilók. Olyannyira, hogy férjével, Gyarmati Gáborral még egy bonbonkészítő workshopra is ellátogattak. „Úgyhogy idén mindenki saját készítésű bonbont kap ajándékba – veszi át a szót Gábor. – Imádunk a konyhában lenni. Nálunk ez a család nappalija, minden fontos dolog itt történik.
Anikó érzésből főz, én sokkal jobban felkészülök. Volt olyan, hogy hatalmas vita kerekedett abból, kell-e krumpli a franciasalátába.
De a csoki készítése igazi tudomány, azt hiszem, hogy az ilyen aprólékos, kötött munka inkább az én asztalom” – avat be minket a család életébe Gábor.
Kiemelt kép és fotók: Archív
