Minden napjuk korán indul, és későn ér véget. Nem csak a szülők, a gyerekek is elfoglaltak, főként a nagyobb fiuk, a hétéves Kevin, akinek nemcsak hétköznap, hanem hétvégén is van edzése.
„Kevin profi futballista lesz”
Cookyéknak fontos volt, hogy a fiúk sportoljanak valamit, végül mindketten a labdarúgást választották. „De nem azért, mert az apjuk imádja a focit! – kezdi nevetve a népszerű rádiós. – Ha teniszezni vagy röplabdázni akartak volna, annak is örültünk volna. Az a lényeg, hogy mozogjanak valamit, illetve hogy szeressék azt. A foci ilyen. Szeretetben, törődésben és semmi másban sem teszek különbséget a fiaim között, de azt látom, hogy noha mindketten élvezik az edzéseket, Kevin sokkal komolyabban veszi. Igaz, két évvel idősebb is az öccsénél, de olyan örömmel játszik, meg annyira várja az edzéseket, a szívét-lelkét beleteszi, hogy szerintünk profi futballista lesz.”
„Hétfőn, kedden, csütörtökön, illetve ha hétvégén nincs meccse, akkor szombat és vasárnap is hordjuk edzésre – veszi át a szót Debi. – Szülőként jó azt látni, hogy ez neki nem nyűg, sőt ellenkezőleg!”
Kialakult egy rendszer
Kevint szándékosan olyan iskolába íratták, ahol nem adnak külön házi feladatot, így délután a foci mellett nem kell még leckét is írnia. „Így is este nyolc, mire hazaérünk… Képtelenség lenne akkor nekiállni tanulni – folytatja az édesanya. – Egy gyors fürdés, vacsora, és egy kis mesenézés után mennek is lefeküdni.”
„Másnap meg ugyanúgy kelünk, és kezdődik elölről a nap. Ébredezés, kakaóivás, öltözés, majd Debi viszi Nátánt az oviba – aki annyira várja, hogy beérjen, hogy már 6:30-kor kéri, induljunk –, én meg Kevint a suliba – meséli Cooky. – Délutánig mindketten dolgozunk, aztán megyünk értük, és irány az edzés. Mi ezt szeretjük, élvezzük, és sosem érezzük azt, hogy meg kell magunkat erőltetni, hogy végigüljük az edzésüket! Most mit mondjak, elkötelezett szülők vagyunk… mosolyodik el. – És szerencsések, hogy két ilyen egészséges, ügyes, okos gyerekünk van.”
Tartani kell a tempót
„Tényleg egy szavunk nem lehet rájuk – meséli tovább az édesapa. – Nincsenek elkényeztetve, ha bevásárláskor azt mondjuk a boltban, nincs több cukorka, csoki, akkor nem kezdenek el hisztizni. Nekik lehet nemet mondani.”
„Ez igaz a kütyükre, a játékokra is – veti közbe Debi. – Bár ebből a szempontból az is nagy segítség, hogy ennyire le vannak foglalva. El sem tudnám képzelni, hogy miután hazamentünk az iskolából, egész délután csak a tabletet nyomkodják, vagy hogy a telefonon játszanak… Muszáj, hogy szellemileg és fizikálisan is lefáradjanak. Ez a mi álláspontunk, de persze megértjük, ha más szülők ebben a kérdésben máshogy döntenek.
Mi, Krisztiánnal úgy nőttünk fel, hogy gyerekkorunktól kezdve sportoltunk, így nem volt kérdés, hogy a gyerekeket is a sport szeretetére neveljük.
Ráadásul mióta a fiúk ilyen aktívak, mi is jobban kedvet kapunk az edzéshez. Kevin többet fut, mint én! Van mérője, egy edzés alatt körülbelül kilenc kilométert lefut!”
„Fel kell kötnünk a nadrágot, hogy tartsuk velük a tempót – neveti el magát Cooky. – Az egészségünkre is jobban ügyelünk, én például igyekszem több salátát, csirkét enni. Sajnos lassan ott tartok, hogy ha megeszem egy tábla csokit, felszalad tíz kiló… – tréfálkozik. – Oda kell figyelni, nincs mese. És nem csak a gyerekeink miatt, hiszen közszereplők vagyunk. Nem nézhetek úgy ki a tévében, mint egy elöregedett gumiabroncs.”
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs/fotocentral.hu; TV2, Archív
