Gyönyörűek, tehetségesek, ott állnak a reflektorfényben, mégis bántják őket. Kicsit úgy, mint a viccbeli nyuszikát, ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs rajta, azért…
„Már mindennek neveztek”
A sértésekből Singh Vikinek és Herczeg Erikának bizony kijutott bőven. „Az az igazság, hogy engem már nagyon sok mindennek neveztek, a lófejűtől elkezdve a dagadtig – kezdi Viki. – Nyilván a származásom miatt is kaptam megjegyzéseket. Vannak, akiknek semmi sem jó. Ha valaki utálni akar, akkor utálni fog. És sajnos − erről rengeteg tanulmányt lehet olvasni −az emberek a közösségi média világában élik ki magukat.
Profilokat gyártanak arra, hogy bánthassanak embereket név nélkül és arc nélkül. Érdekes megfigyelni, hogy míg régen magamra vettem ezeket a dolgokat, és három napig magzatpózban bőgtem miattuk, most már törlöm és tiltom ezeket az embereket, és akkor rögtön automatikusan törlődik másik három is.
Ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen ember csinálja ezeket a dolgokat, és létrehoz több álprofilt, csak azért, hogy engem piszkálhasson. Itt tartunk.”
„Összetörtem”
Herceg Erika kislányként kifejezetten duci volt, de meglepődött, amikor azt tapasztalta: ha sovány, ugyanúgy kritizálják. „Én gyerekkorom óta találkoztam ezekkel a bántásokkal, az általános iskolában és a gimnáziumban is. Ez rányomja a bélyegét egy gyerek lelkivilágára. Rengetegszer összetörtem. Bárhogyan nézek ki, semmi sem elég jó, mindig van valami, amibe bele tudnak kötni – magyarázza az énekesnő. – Azt kell megérteni, hogy nem benned van a hiba, hanem abban, aki kritizál. Én mint nő, mint ember elégedett vagyok önmagammal. Ez nem egyből született meg bennem, hanem egy hosszú útnak az eredménye.
Most már, lassan 37 évesen ki tudom azt jelenteni: életem egyik legnagyobb csodája, hogy bele tudok nézni a tükörbe, és azt tudom mondani, hogy szeretem önmagamat.
Van, akinek könnyen megy megszeretnie magát, mert adottak a körülmények, a család, a neveltetés, a barátok, az iskola vagy bármi. Van, akinek ez nehezebb, de gyerekek, csajok, fiúk és mindenki! Minden abból indul ki, hogy szeressük önmagunkat! Az az első és legfontosabb szempont, hogy te legyél önmagad számára az első. Foglalkozz az egészségeddel, foglalkozz a testeddel, mert amikor egy egészséges testről beszélünk, abban egy egészséges lélek lakozik, és akkor az ember hegyeket tud megmozgatni − üzeni ifjú sorstársainak Erika.
Én egy kövér kislányból, egy nem jól öltözött, nem ápolt kislányból lettem egy vékony, viszonylag divatos, jó kis csajszi, aki néha túl vékony.
De a túl vékonyság az nem abból ered, hogy problémáim vannak például az étkezéssel, vagy önképzavarom van, hanem adott esetben nagyon sokat dolgozom, és nincs időm annyit enni. Én aztán mindent megjártam már, és már a világon minden rossz kommentet megkaptam, amit lehetett. Igen, úgy, ahogyan Viki mondta, nekem is fájt, én is nagyon sokszor sírtam emiatt. De aztán rájöttem: mi értelme van? Mi értelme van mások véleménye miatt folyamatosan önmagamat ostorozni?!”
Betegesen sovány volt
Singh Viki éppen fordított utat járt be, mint Erika. „Kifejezetten vékony kislány voltam, Stickletti Vikinek csúfoltak. 46-47 kilót nyomtam. Most pontosan ezért kapom ezeket kommenteket, hogy ’mikor hízott ez el ennyire?’ De nem vagyok hajlandó azért kínozni magam, mert elkezdtem normálisan táplálkozni, és normálisan nézek ki.
Azt gondolom, az, ahogyan most kinézek, egy teljesen egészséges női kép, és ahogyan régen voltam, vagy ahogyan régen bántam magammal, az nem volt jó. Kórházba kerültem anorexia miatt, merthogy középiskolától kezdve divat volt kínozni önmagunkat és nem enni.
Ez volt a módi. Egész nap nem ettünk, hogy lapos legyen a hasunk. Olyan módon zavartuk össze a saját emésztésünket, hogy megbetegítettük a saját testünket már kislányként.”
Kiemelt kép és fotók: Schumy Csaba/fotocentral.hu
