Horgas Eszter abban a szerencsés helyzetben van, hogy mindennap láthatja, babusgathatja az unokáját, kiveheti a részét a kicsi körüli teendőkből, hiszen egy fedél alatt élnek a kisebbik lányával, Lilivel és annak családjával.
Átjárja a házat a babaillat
Az újdonsült nagymamát telefonon érjük utol, köszönés után rögtön egy kis türelmet kér, ugyanis épp büfizteti az unokáját. Valamivel később újra próbálkozunk.
„Köszönöm a türelmet! Ilyenek most a napok, hol büfiztetek, hol altatok, vagy egyszerűen csak gyönyörködöm ebben a háromkilós csodában. A köztes időben bevásárolok, főzök, gyakorolok vagy a színpadon állok
– kezdi jókedvűen Eszter a Storynak. – Dávidka érkezésével óriásit fordult a világ. Amióta Liliék hazajöttek a kórházból, teljesen el vagyok varázsolva. Erre a babaillatra nem voltam felkészülve! – neveti el magát. – Átjárja a házat… Annál pedig nincs megnyugtatóbb érzés, amikor az unokám a mellkasomon alszik el. Ha a lányom fáradt, leváltom, és gyakran előfordul, hogy Dávid hajnali kettő és öt között velem van. Olyankor leviszem magamhoz. Liliék vannak a felső szinten, én az alsón. Külön, mégis együtt – mosolyodik el.
– Lili ilyenkor mindig szabadkozik, hogy sajnálja, hogy nem hagy aludni. De hiába alszom mostanában kevesebbet, az, ahogy az unokám rajtam piheg, és közben ránk világosodik, rettenetesen feltölt.”
Szeptembertől igazi felfordulás
A veje, Fejszés Attila nemrég igazolt fel Győrből az Erkel Színházba, ráadásul szinkronmunkái is bőven akadnak, így Lilinek különösen jól jön a segítség.
„Atival váltásban vagyunk – folytatja vidáman. – Amikor dolgozik, igyekszem otthon lenni, és fordítva. Ez eddig szuperül működik! Gyakorolni meg akkor szoktam, amikor Dávid alszik. Egyelőre nem zavarom őt vele.
Szeptembertől viszont már nagyobb felfordulás lesz nálunk, jön a banda, tódulnak majd a zenészek gyakorolni. Hát meglátjuk… Egyelőre van egy jól bevált rendszerünk, ahogy szoktam mondani, háromórás lüktetésben éljük az életünket. Dávid eszik, majd alszik, közben a lányom néha elpityeredik, elég jól csinálja-e… Én meg nem győzöm neki hangsúlyozni, hogy csodálatos, napról napra ügyesebb, rutinosabb anyuka. És természetes, hogy így érez.
Én is sokat zokogtam, miután a lányaim megszülettek. Ugye, akkor én ráadásul egyedül maradtam, egyedül voltam. Ez mostanában gyakran eszembe jut, de nem fáj! Sőt szépen gyógyulnak be a sebek.”
Leírhatatlan boldogság
„Más érzések kavarognak bennem, mint amikor a lányaim voltak ilyen pici babák… – folytatja elgondolkodva. – Most nagy nyugalom van bennem. A lányom szokta viccesen mondogatni, hogy ’Simán lehetne a gyereked!’ De hát nem az, és nem is akarom átvenni Lili szerepét. Annak ellenére sem, hogy még mindig úgy tekintek a huszonnyolc éves lányomra, mintha ő maga is kisbaba volna – kacag fel jóízűen. – Nekem örökre az marad! Mint ahogy Anna lányom is. Aki egyébként most itthon van, az unokaöccse érkezésére hazajött Koppenhágából.
Ő is tervezgeti a gyerekvállalást, most szerintem még nagyobb kedvet kapott hozzá… Aztán majd nem győzök járkálni Budapest és Koppenhága között! Szóval leírhatatlan a boldogságom, imádom, hogy körbevesznek a gyerekeim, az unokám. Számomra ez jelenti az ünnepet!”
Több koncerttel készül
„Az unokám inspirálóan hat rám, egészen fel vagyok töltve. Egy-egy próba vagy fellépés után többen meg is jegyezték, hogy egészen más energiákat sugárzok magamból – meséli a fuvolaművész. – Fullajtár Andreával lesz majd fellépésünk szeptember 10-én a Zsinagógában. Illetve készülök még a szokásos balatonfüredi születésnapi nagykoncertemre, ami július 19-én lesz.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
