Az egykori luxusfeleség büszkén vállalja a függőségét. Ez alatt véletlenül sem valamilyen káros szenvedélyre kell gondolni. Ugyanis Polgár Tünde az utazás megszállottja. „Pedig gyerekként álmodni sem mertem azokról a csoda szép egzotikus országokról, ahova volt szerencsém eljutni. A miskolci kis szobámból még a Balaton is távolinak tűnt − sóhajt fel beszédesen. – Tizenévesen láttam először, sosem felejtem el, édesapámmal egy horgásztáborban jártunk.”
Étel helyett cipőt vett
Nem sokkal később az első külföldi útja Bécsbe vezetett.
„A barátnőmmel kettesben vágtunk neki. Olyan volt, mintha egy új világ tárult volna ki előttünk. Mivel a zsebpénzünket jól be kellett osztani, a kirándulás elején megállapodtunk, inkább nem eszünk, de egy ruhaboltot biztosan útba ejtünk, mégiscsak nőből vagyunk – nevet fel. – Így is lett, vettem egy cipőt, amit évekig a legnagyobb becsben tartottam.”
Aztán szép lassan Ausztria mögött sorjázni kezdtek a meglátogatott országok, mára több mint ötvenben járt. Ezek közül Tibet áll a legközelebb a szívéhez. „Receptre írnám fel az embereknek, bár évente csak négyezer turistát engednek be. Misztikus hangulata van, hiszen egyrészt elképesztő béke honol ott. Ugyanakkor miközben zarándokolnak a szerzetesek, alig néhány méterre tőlük fegyveres biztonsági őrök felelnek a biztonságukért.”
Lelkesen meséli, hogy vendégségben jártak egy serpánál. „A jakvaj nem lett a kedvencem, olyan a savanyú lábszag áradt belőle, amit sosem fogok elfelejteni, de becsülettel megkóstoltam. Az ég folyton babakék, roppant élénkek a színek kicsit minden olyan, mint egy giccses festményen.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Ha megérjük a másnapot…”
Ám Tibet nem csupán emiatt maradt emlékezetes számára.
„Árpit le akarták tartóztatni. (Polgár Tünde férje, Polgár Árpád − a szerk.) Ugyanis végig vlogoltuk az utazást, és az egyik fegyveres azt hitte, róla készítünk felvételt, ami ott szigorúan tilos. Kiabálni kezdett, és kivette a kezéből a kamerát. Talán már elő is vette a bilincset. Az idegenvezető azonnal közbelépett, lehűtötte a kedélyeket. Szerencsére nem lett nagyobb galiba.”
És még csak nem is ez volt a legrázósabb ügy, amibe a külföldi kalandozásaik során keveredtek. „Nemrég turistacsapdába keveredtünk Amazóniában − csattan fel Tünde, és egészen indulatba jön, ahogy mesél. – Másfél hónapig szerveztem, hogy egyetlen éjszakát biztonságban eltöltsünk a dzsungelben. Nem sikerült. A túra leírása szerint egy elkerített helyre kellett volna megérkeznünk, ahol egy indián asszony tűzön készítette volna nekünk a vacsorát, majd függőágyakban alszunk a természet lágy ölén. Ehhez képest finoman szólva sem bizalomgerjesztő arcok fogadtak minket.
Elkerített hely sem volt, ehelyett fura bodegában kellett volna aludnunk. Egyáltalán nem tűnt biztonságosnak. Mivel a turistacsoportból csak ketten aludtunk volna ott, nem mertük bevállalni. Ha meg is érjük a másnapot, nem biztos, hogy minden szervünk a helyén maradt volna. De még vissza tudtunk menni a szállodába.”
Defektes Itália
Ez is jól mutatja, valahányszor váratlan problémával szembesülnek, igyekezek hideg fejjel orvosolni azt. Olaszországban többször is szükség volt rá.
„Már jó néhányszor elhatároztuk, kocsival bájárjuk azt a gyönyörű országot. Egyszer sem jött még össze. Hosszabb-rövidebb idő után mindig defektet kaptunk talán az utak minősége miatt. Egyszer pont ennek köszönhetően töltöttünk el néhány napot egy isten háta mögötti festői falucskában.”
Bár Tünde a fél világot bejárta, bőven vannak még vágyott célállomások a bakancslistáján. „Egy hamisítatlan afrikai szafarit régen kinéztem magamnak, de még nem jött össze. A Galápagos-szigeteket is szívesen megnézném, és még nagyon hosszú a lista.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Csúszómászók a tányéron
Egzotikus utazásai során Polgár Tünde igyekszik kipróbálni a helyi konyhaművészet különlegességeit. „Nyitottnak kell lenni, erre biztosan megtanítottak az utazások. Igaz, néha jobb, hogy nem tudom, mit eszem. Bogaraktól kezdve csigán át bármit megkóstolok, hiszen ki tudja, mikor nyílik rá alkalmam legközelebb.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
