Cukorbetegként néha akkor is muszáj ennie, ha nem éhes, vagy fordítva: bár korog a gyomra, önuralmat kell gyakorolnia. Elárulja, mi kerül a tányérjára.

Reggelim: „Semmilyen divatdiétában nem hiszek, kivéve, aminek egészségügyi oka van.

Feleslegesnek tartom azt is, hogy bárki vércukormérővel nézze az értékeit, ha ezt semmi nem indokolja. Cukorbetegként nekem persze muszáj.

Megfigyeltem, ha nyers zöldséggel kezdek, utána megeszem egy fél rozszsemlét vajjal vagy tojásrántottát, akkor a kenyerem második felére már kenhetek lekvárt. Alapszabály, hogy a kulacsom mindig legyen nálam. Csapvizet töltök bele.”

Tízóraim: „Egy kapucsínóval kiegyeznék, de előfordul, hogy ennem kell, mert leesik a vércukorszintem. Ilyenkor egy banán, egy joghurt vagy pár darab nem diétás keksz segít.”

Ebédem: „A barátaink kifőzdéjéből választok általában. Mindenevő vagyok, de a mértéket betartom.

Még a zúzapörköltet tésztával és a csülkös körömpörköltet főtt krumplival is szeretem. De ezeket havi egy alkalommal fogyasztom.

Heti rendszerességgel kerül viszont hal a tányéromra, és legalább egyszer főzeléket is eszem.”

Uzsonnám: „A nap utolsó kávéját már az RTL-ben iszom meg a Híradó előtt. És mindig van nálam müzli­szelet arra az esetre, ha a cukormérőm azt mutatja, muszáj ennem.”

Vacsorám „Sosem marad el, de későre tolódik, csak nyolc óra körül érek haza a munkából. A gyerekeimmel ellentétben, akik kizárólag meleg vacsorát tudnak elképzelni, és szívesebben eszem két-három szelet extrudált kenyeret túróval, felvágottal, nyers zöldségekkel.”

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu