2014 és 2020 között szinte futószalagon érkeztek a csemeték a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatójának, Besenczi Árpádnak és feleségének, az egykor híradósként dolgozó Nellinek a családjába. Hella 2014-ben, Zsongor 2016-ban, Liána 2017-ben és Bulcsú 2020-ban született. A gyerekek örökölték szüleik tehetségét, négyből hárman már színészek, bár Hella mostanság inkább a medencében hódít. Úgy hírlik, valódi úszózseni a kislány.
Hella olimpiai bajnoknak készül
Besencziéknél minden kicsi megtalálta azt, amiben tehetséges. „Liána úszik, zongorázik és játszik az édesapjával színházban. Hella tizenegyszeres ranglistavezető úszásban, fuvolázik és színházban játszik, Zsongor pedig vív, gyűjti az érmeket, dobol, hegedül, és ő is ott van a színpadon – sorolja büszkén az anyuka, majd nevetve hozzáteszi. – Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha Bulcsú nagyobb lesz, és csatlakozik a testvéreihez. Ő egyelőre még ott tart, hogy odavan a trombitáért.”
A szülők mellkasa dagad a büszkeségtől, a szemük pedig leragad a fáradtságtól. Nellinek meg sem kottyan, ha a négy gyereket hét irányba kell fuvaroznia egy-egy nap az edzések, a különórák miatt, a hétvégi versenynapok azonban neki is feladják a leckét. De vajon ennyi elfoglaltság nem terheli le túlságosan a gyerekeket? A választ erre a tízéves Hella adja meg. „Én többszörös olimpiai bajnok úszó szeretnék lenni, és ha nagy leszek, Amerikában járni egyetemre. A fuvolázást sem szeretném abbahagyni. És egyáltalán nem vagyok fáradt. Szeretek korán kelni, könnyedén felébredek reggel, nekem ez nem jelent gondot, reggel hat órakor már edzésem van, iskola után megint.”
Négy Besenczi egyszerre
Az anyukája gyorsan hozzáteszi, hogy ők viszont Hella esetében riadót fújtak, és úgy döntöttek, a színházi szerepléseit szüneteltetik. „Az már valóban nagyon fárasztó lenne neki – magyarázza aggódva.
Gyerekszínésznek lenni kuriózum, mindig is nagyon érdekelte az embereket, hogy egy gyerkőc hogyan kerül a világot jelentő deszkákra. Erről Nelli mesél. – A mi srácainknak a színház természetes közeg. Nagyon sok időt töltenek ott, hisz az édesapjuk mindennap nap bent van. Nekik a színpad egy nagy játszótér. Nemcsak az előadásokat, hanem a próbákat is szívesen nézik, és ahogy bennünk, úgy bennük is van egyfajta magamutogatás. Imádnak szerepelni, szavalni, énekelni. Ügyesek, talpraesettek. Nem érzik zavarban magukat abban a közegben, így amikor egy-egy darabba szükség volt gyerekszereplőkre, ők is részt vettek a castingokon. Az apukájuktól függetlenül kapták meg a szerepeket.
Persze én sokszor szoktam kérdezni az embereket, hogy elfogult vagyok-e, vagy ők is azt látják, amit én? Zsongor után például már több fővárosi színház is érdeklődött.
Elmondani sem tudom, milyen érzés volt, amikor a Kőműves Kelemen című darabban négy Besenczi állt a színpadon. Három kicsi és egy nagy…” – sóhajt Nelli.
A családfő sem állja meg szó nélkül. „Nagyon büszke vagyok rájuk, és olyankor jobban izgulok értük, mint bármikor életemben.” Az édesanya kitér arra, mivel jár, ha ennyi színész van egy családban. „Azt kell mondjam, a színházi próbák jelentik a legkevesebb felfordulást az életünkben. Az apukájuk mindennap bemegy a színházba, így viszi magával azt a gyereket, akinek feladata van.”
Közösen főzőcskéznek
Alaposan fel van adva a lecke a programok összehangolásában. „A mindennapokat már nem érzem kihívásnak. Mire mindenkit összeszedek az edzések után, vacsorára érünk haza. Ők mosakodnak, játszanak, alszanak, nekem pedig az altatás után jön a házimunka, például a mosás, vasalás. Ezek az éjszakába nyúlnak, viszont ragaszkodom ahhoz, hogy a gyerekeket tiszta, vasalt ruhában indítsam útnak másnap.
Egyelőre a férjemmel a vasalás közbeni idő a mi időnk, most ennyi jut nekünk
– mondja nevetve. – A hétvégék a macerásabbak. Akkor vannak a versenyek, és nem ritkán egyszerre, különböző helyszíneken. Arra viszont ügyelünk, hogy legyen egy olyan hétvégi nap, amikor együtt vagyunk, főzőcskézünk, sütögetünk, közösen játszunk. Nekünk így kerek az életünk.”
Kiemelt képek és fotók: Hevesi Sándor Színház, Archív
