Az év elejét kissé nehezebben élték meg. Csepregi Éva menyét, Dórit műteni kellett, miután egy bullát találtak a tüdején. Ráadásul sem az énekesnő, sem a fia nem viselték olyan jól, hogy a Neotonnal hosszabb szünetre kellett menniük, így, mint azt a Storynak mesélik, alig várták, hogy maguk mögött hagyják ezt az időszakot.
És akkor még a költözésről, és az azzal járó tortúráról nem is beszéltek! „Édesanyámnak új lakása lett, illetve nekünk is a feleségemmel, és mindez egyszerre… De túl vagyunk rajta, sőt minden más is kezd rendeződni körülöttünk” – mondja már mosolyogva az együttes dobosa.
Év elején még kissé depis volt
A legfontosabb, hogy már Dóri miatt sem kell aggódniuk. „Ugyan még tart a felépülése, és nagyon oda kell magára figyelnie, szerencsére jól van – folytatja Dávid. – Rengeteget dolgozik, több műsornak – mint például a Tények Plusznak vagy a Ridikülnek – segíti az előkészületeit, így gyakran még a munkaidőn túl is riportokat néz, előinterjúztat. És ugyan nem sok mindenben hasonlítanak az édesanyámmal, de abban igen, hogy mindketten munkamániások. Nem tagadom, én is vártam már az áprilist, hogy elinduljon a koncertszezon, hogy menjünk fellépni. Januárban még kissé depis is voltam, amiért leálltunk, de én különben szeretek pihenni, akár elmenni a nyáron valahova egy-két hétre. Ezzel szemben édesanyámat az viselné meg, ha a szezonban nem lenne minden héten buli. Szinte hallom, amint azt kérdezi, ’akkor mi mást csinálnánk?’ – neveti el magát. „Igaz, ami igaz, szeretem, ha tele van a naptár fellépésekkel – veszi át a szót nevetgélve az énekesnő. – Imádom a színpadot, a közönségünket, és persze azt is, hogy ilyenkor sokkal többet vagyunk együtt a fiammal.”
„Mostanság kevesebbet láttam őket”
Mióta Dávidék Zuglóba költöztek, illetve Éva is új otthont talált Szentendrén, még nem sikerült új szokásokat kialakítaniuk. „Dáviddal minden nap beszélünk telefonon. Egyrészről, hogy megkérdezzük, hogy van a másik, és persze nagyon sokat ötletelünk a fellépések kapcsán, főleg, ami a 2026. január 10-ei MVM Dome-os Neoton Finálé nagykoncertünket illeti. Sokat szakmázunk, az már egyszer biztos. Ilyen, amikor két zenész van a családban… Különben a kis menyem ezt egészen jól viseli! Amikor átjönnek, akkor is mindig szóba kerül a zene. Bár mostanság kevesebbet láttam őket, és a költözésünk óta még nem sikerült bevezetnünk egy ’rendszert’. Teljesen ad hoc, mikor találkozunk. Jó kis vasárnapi ebédekre vágyom! Ehhez végre van már egy jó méretű étkezőasztalom is, amit kényelmesen körbe tud ülni a család” – jegyzi meg mosolyogva.
Lányaként szereti Dórit
„Pár óra a turnébuszban tényleg nem pótolja a közös ebédeket – veti közbe Dávid. – Meg akkor nem is vagyunk magunkban. Olykor a fellépés előtt szokott lenni egy kis időnk, amikor jókat tudunk beszélgetni, de aztán biztos, hogy bekopog valaki az öltözőbe, hogy ’Drága művésznő, csak a hálánkat jöttük kifejezni…’ És igaz, nem is akkor kellene lelkiznünk, amikor évente egyszer ellátogatunk egy távolabbi helyszínre – mondja nevetve. – Ettől még több beszélgetésre lenne szükség, ezt Dórival mi is tudjuk. De nem arról van szó, hogy ne lenne rá igényünk! Csak folyton rohanunk, aztán azon kapom magam, miközben édesanyámmal telefonálunk, hogy ’nem is mondtam, mi történt a riasztóval?’ Elsiklok bizonyos témák felett. Bezzeg, ha főzünk, nincs olyan, hogy ne hívnánk fel egy kis segítségért…” – teszi hozzá mosolyogva.
„Ez valahol így van rendjén, élik a saját életüket – reagál Éva a fia szavaira. – Én meg nem járok a nyakukra. Az a stratégiám, csak akkor megyek, ha hívnak. Az unokával sem nyomasztom őket. Tudják, hogy örülnék neki, aztán lesz, amikor ők úgy döntenek. Azt gondolom, roppant elfogadóak vagyunk egymással. Ez igaz Dórira is, aki – legalábbis úgy hiszem – nem csak az anyóst látja bennem. Én magam úgy tekintek rá, hogy a fiam mellé kaptam egy lányt is.”
Kiemelt kép és fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu
