Úgy véli, a karmánkat 70 éves korunkig dolgozzuk le. De vajon mi következik utána, egyfajta jutalomjáték? „Ez egy általános becslés. Mindenki életében van egy olyan szakasz, amikor karmikus feladatai vannak, de eljön az a pont is, amikor a másokkal szembeni kötelezettségek véget érnek. Ekkor következik a magunkkal való számvetés ideje, ami már nem karma, hanem lehetőség” – mondja Joshi Bharat.
Amikor a válás maga a szabadság
Indiában ébredésnek hívják ezt az időszakot. „Leülepszik mindaz, amit addig tapasztaltunk, és megértjük, mi miért történt az életünkben. Ez a tanulás és tisztulás folyamata. A 70 év egy irányadó határ, mivel az ember életének legaktívabb szakasza addig tart. Ha addigra nem jönnek a szellemi felismerések, utána egyre kisebb az esély a változásra, így a tudat egy szűk, állandósult börtönben rekedhet. Sokan azt gondolják, hogy a karma hatalmas feladatokat, nagy történéseket jelent, pedig valójában minden gondolatunk és cselekedetünk karmát hoz létre. Minél magasabb szellemi szinten vagyunk, annál kevesebb ledolgozandó karmával rendelkezünk” – magyarázza a tévés, aki szerint a hetven év körüli időszak egyfajta megérkezés.
Sokan ekkor jönnek rá, hogy a házastársukkal a közös feladataik véget értek, és a kapcsolat, ami valaha összetartotta őket, mára már inkább akadályozza, mintsem segíti személyes fejlődésüket.
Az elmúlt években ezért vált egyre gyakoribbá az úgynevezett ezüstválás: amikor a hatvan év fölöttiek új irányt keresnek életükben. „Ebben a korban a válás már nem a boldogságkeresésről, hanem a szabadságról szól. Az évek során mindenki változik, és sokan ráébrednek, hogy már nem azok az emberek, akik a házasságkötéskor voltak, és elkezdik keresni az útjukat a jelenlegi énjükkel. A házasság szociális találmány, nem sorsszerű kötelezettség. Az ébredés időszaka lehetőséget ad arra, hogy újraértékeljük az életünket.”
Az beszéljen, aki tud csendben maradni
Hosszú utat járt be, mire beteljesítette karmikus feladatát. „Csak sejthetem, mi lehetett az, ténylegesen csak később bizonyosodhatok meg róla. A karmát nem az agy hozza létre, a születés előtti állapotban kapjuk meg, és nem tudjuk, mi az, mint ahogyan egy hal sem tudja, mekkora a tenger, csak akkor, ha madárként újjászületik. Az ember azzal, hogy kiválasztja a szüleit, a személyiségét, a testét is megválasztja, és aszerint éli az életét.
Ha azt, amiért leszületünk, nem tanuljuk meg és nem fejlődünk, a következő életünkben meg kell tapasztalnunk. Ez nem a büntetésről, sokkal inkább a tanulásról szól.
Ha az áldozat szerepét játszottuk, akkor a hóhért is meg kell tapasztalnunk: az ellenpontokat ismernünk kell. ’Annak van joga beszélni, aki tud néma maradni’ – ez egy nagy tanítás, és nagyon odafigyelek rá” – meséli. „Volt olyan időszakom, amikor évekig beszéltem, aztán sokáig csendben maradtam. Jólesett a tudatos elvonulás. Fontosnak tartom a belső utazást az őszinte önmagunkkal. Azt vallom, hogy ehhez nem kell messzire menni, akár a Duna-parton is megtehetjük, hogy magunkba nézünk. A leghosszabb belső utazásomat a lakásomban tettem meg.”
Nem hiszi, hogy minden elrendeltetett
A karmával szorosan kapcsolódik a reinkarnáció. „Nem szappanopera az életünk, de hiszem, hogy nem véletlenül találkozunk bizonyos emberekkel. Ha valakit meglátunk, és valamit érzünk, legyen az szimpátia, szerelem vagy szeretet, köze lehet a reinkarnációhoz. Lehet, hogy az előző életünkben a családunk tagja volt” – mondja a tévés.
Joshi Bharat édesapja is brahman pap és jövendőlátó volt. „Minden ember sorsának van egy látható iránya. Van, amit meg kell tapasztalnunk, de nem minden elrendeltetett. A kötelező tapasztalások megtörténnek, a dramaturgiába viszont beleszólhatunk, ami a felismerésekről, a fejlődésről és a belső egyensúlyról szól. Buddha azt mondta, minél fejlettebbek vagyunk, annál kevesebb a kötelező feladatunk, és nélkülük is eljuthatunk a felismerésig. Szeretek tarot-kártyát vetni, számmisztikával és tenyérelemzéssel foglalkozni, ilyenkor intuitív módon fogalmazódnak meg a mondatok. Arra próbálom rávezetni az embereket, hogy megértsék, a problémákban ott rejlik a megoldás kulcsa.”
Megálmodta, hogy Budapesten él majd
A műsorvezető gyerekként álmában járt Magyarországon. „Többször láttam egy széles utat, ahol soha nem jártam azelőtt, és azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik. Hosszú évekkel később, amikor bábszínészként Magyarországra jöttem, döbbentem rá, hogy az Andrássy út volt az. Pontosan úgy jelent meg a képzeletemben, ahogy a valóságban kinéz, és érdekes módon Budapesten egyből otthon éreztem magam.”
Kiemelt kép és fotók: Archív; Schumy Csaba/fotocentral.hu
