Csukás István a világ legboldogabb emberének tűnt. Pedig hatalmas életműve ellenére nem gyűjtött vagyont, és bár gyerekkönyvek világsikerű szerzője volt, nem született saját gyereke. Tökéletesen elégedett volt a sorsával, szerencsés embernek tartotta magát. „Ha van még az életnek értelme, az valahol a gyerekeknél rejlik. Ők még tiszták, számukra minden lehetséges, ők maguk az újrakezdés ígérete, az emberiség jutalma. A felnőttek agya beszűkül, de a gyerekek felfogása, képzelete végtelen és reménnyel teli. Felüdülés velük lenni. Náluk még van áramlás a lelkek között.
Épp ezért, amikor elkezdtem gyerekeknek írni, elhatároztam, hogy csak vidámat írok, és annyi örömöt gyömöszölök a tökfejekbe, amennyi csak beléjük fér, hogy kibírják 100 éves korukig.
Szerencsés ember vagyok, hogy abból élhetek, amit szeretek csinálni, emiatt már pusztán abban is örömöm telik, hogy még lélegzem. Bár az öröm egy olyan dolog, amit lehet erőltetni is – mondta a szerző. – Megfigyeltem, hogy a rosszkedvet kis erőfeszítéssel át lehet billenteni jókedvvé. Ha mogorva vagyok, velem is azok az emberek, de ha mosolygok, akkor visszamosolyognak rám. Épp ezért nem megyek bele konfliktusokba, harcokba, tudniillik az élet egészen másra való.”
Ami ma szerelem, holnap pokol lehet
Minden művének gyökere a gyermekkorában keresendő, mert mint mondta, „mindenkinek van egy kincsesbányája, a saját gyerekkora, csak sokan elfelejtik a hozzá visszavezető utat.” „Kisújszállás a szülővárosom, ami rengeteg derűt gyömöszölt belém – mesélte nem sokkal a halála előtt. – Gyermekkorom nagyon sok emlékét megőriztem, sőt fel is használtam a könyveimben. Így volt ez az első ifjúsági regényem, a Keménykalap és krumpliorr esetében is, a történetben szereplő elátkozott fagylaltost valós emberről mintáztam, Bagaméritől én is vettem fagylaltot Kisújszálláson.”
Azt mesélte, virgonc gyerek volt. „Borzasztó dolgokat csináltam: felmásztam a fára, a ház tetejére, leestem onnan… Szerencsére apám, aki kovács volt, soha nem emelt rám kezet. Helyette a sarokban kellett kukoricán térdepelnem. De nem vettem a lelkemre, mert tudtam, hogy megérdemlem. Egyébként boldog gyerekkorom volt. Amikor születtem, 1936-ban, majd az azt követő években, mindenki szegény volt, de éheznem soha nem kellett, kaptam egy nyári és egy téli ruhát, nem is kellett több.”
Fiatalon kétszer is megnősült, de az első házassága alig egy, a második négy évig tartott. „Fiatal voltam, igazi bohém. Tizennyolc évesen üres zsebbel kerültem Budapestre, s bizony egy kezdő költő akkoriban is jobbára nyomorgott.
De később is, amikor már több honoráriumot kaptam, feléltem, elkártyáztam a pénzemet.
Akár egyedül voltam, akár nős, mindig albérletből albérletbe vándoroltam.”
Akkoriban, ha megismerkedett valakivel, máris úgy érezte, hogy iszonyúan szerelmes. „Minden nőt azonnal el akartam venni. Kétszer sikerült is, de hamar kiderült, hogy az érzelmek nem sokáig tartottak. S ami nem megy, azt szerintem egy percig sem szabad erőltetni. Ami ma szerelem, az holnapra könnyen pokollá válik. Arról nem is beszélve, hogy nincs szörnyűbb egy gyereknek, mint az, ha a szülei elváltak. Nem akartam meggondolatlanul családot alapítani, ezért sem lett utódom. Azt mondtam, miattam ne sírjon egy kisgyerek.”
Eddig nem teljesült a végakarata
Az író már negyvenéves is elmúlt, amikor a véletlen összehozta élete párjával, Máriával, akinek az oldalán lelte meg a nyugalmat, és teremtettek együtt közös otthont. A nyarakat Balatonzárszón, egy pici nyaralóban töltötték, egymásnak adták a kilincset a barátai, a szomszédai és a négy keresztgyereke, ő pedig bográcsban főzött nekik. „A specialitásom az alföldi káposzta, rendszerint azt készítem a barátaimnak. A másik kedvencem a krimiolvasás, gyűjtöm őket, tele van a ház vele, és amikor már nem fér, néhányat eladok az antikváriumban, amit aztán vissza is vásárolok, mert utána meg sajnálom azokat a könyveket” – mondta egy interjúban Pom Pom és Süsü, a sárkány atyja.
Három évvel felesége halála után, 2020 februárjában költözött el az árnyékvilágból, fantasztikus életművet hagyva a gyermekirodalomban. „A pályám során sok-sok szakmai és közönségdíjat ítéltek nekem, de a legbecsesebb ereklyék azok, amiket a gyerekektől kaptam. Rajzok, papírfigurák, agyagszobrocskák a mesefigurákról, amelyek valaha kipattantak a fejemből… Jó lenne, ha ezek a kedves tárgyak méltó helyre kerülnének a halálom után” – fogalmazott.
Ám hagyatékát az örökösök azóta sem gondozzák, kéziratai nem kerültek múzeumba, és hiába fejezte be a Süsü, a sárkány új részeit halála előtt, azokból sem készült új tévésorozat.
Egy fillért sem kapott az Emmy-díj után
A Keménykalap és krumpliorr című könyvéből forgatott film Hollywoodban annak idején megkapta a gyerekfilmek Oscarját, az Emmy-díjat. Ám ez az elismerés a szocializmusban Csukás számára egyetlen fillér bevételt sem hozott, még a díjátadóra sem engedték ki Amerikába.
Kiemelt kép és fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu
