Molnár Anikó ebben a házban nőtt fel, és jó pár éve már annak, hogy visszaköltözött. Most ketten lakják az édesanyjával, egymástól leválasztva. „Van egy külön birodalmam, amit nemrég újítottam fel. A pince lett a hálóm – kezdi mosolyogva Molnár Anikó a Storynak. – A földszinti részt kinőttem, és mivel nem szerettem volna elköltözni, már csak anyukám miatt sem, így hozzányúltam a pincéhez. Kis koromban krumplit és almát tároltunk itt, volt több rekesszel. És emlékszem, milyen dohos szag terjengett, meg csupán göngyölt föld volt, most meg itt fekszik a hatalmas, gyönyörű franciaágyam… Ami igencsak ki van használva. De nem úgy! – neveti el magát.
Fotókon Molnár Anikó otthona
„Imádok ágyban lenni, esténként sorozatot nézni. Körbevesznek a kiskutyáim, ölembe veszek egy nagy tál tökmagot, és csak vagyok. Különben itt senkit sem zavarok, még ha olykor üvöltetem a tévét vagy a zenét, akkor sem. Ez az előnye a külön álló háznak.
Kevesen léphetik át az otthonom küszöbét, maximum a barátaim, és persze a társam, már ha lenne.
Most nincs. Élt itt már férfi, és ezt jobban is szeretem annál, mint hogy én költözzek valakihez. Mondjuk, ha a jövendőbelim a Balaton partján élne, nem haboznék – tréfálkozik. – De érdekes ám az, hogy korábban meg voltam győződve arról, hogy ebben a házban fogok megöregedni, ma már egyáltalán nem vagyok benne biztos. Az az igazság, hogy még nagyobb nyugalomra és csendre vágyom. El tudom magam képzelni egy erdő vagy tó melletti házban, ahol a természet a szomszédom. A legnagyobb álmom az, hogy van egy kis házam a tengerparton. Hát ehhez még vagy száz évig kellene dolgoznom…”
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu
