Minden a nagymamánál, Szigligeten kezdődött – állítja Básti Juli. „Gyerekkorom legszebb emlékei hozzá kötnek. Volt egy jól termő sárgabarackfája. Befőztünk, lekvárt csináltunk. Ahol tudtam, besegítettem. A szőlőtőkék közé paradicsomot, paprikát, uborkát, krumplit ültetett. A tojásos lecsó minden nyarunkat végigkísérte, a paprikás krumplit pedig mindig összetörve ettük.” Édesanyja négy bátyja közül a legidősebb a Gundelnél tanult. Ott lett szakács. Ennek köszönhetően mindig óriási felhozatallal állt a család elé. „Ő még a nagymamámnál is nagyobb csodákra volt képes. Az édesanyámat is ő tanította meg főzni. Vadételekben utolérhetetlen volt. A fácánt, a szarvast, az őzet úgy készítette el, hogy azzal mindenkit lenyűgözött. Éveken keresztül a tihanyi Sport Szállóban főzött, ahol olyan hírnévre tett szert, hogy kihívták Amerikába, és New Yorkban lett szakács. Nagy karriert futott be. Ebből a családi főzőtudományból ragadt rám sok minden. Egyetlen bajom van csak ezzel az egésszel. Baromi sokat piszmogok azzal, amit a többiek percek alatt megesznek, és vége! Annyira gyors a menet, hogy mire észbe kapok, már el is fogyott minden az asztalról.”
Juli azt mondja, a nagymama mellett inkább csak figyelt, tanult, megjegyzett. „Ott csak kuktáskodtam. De még az édesanyám mellett sem vettem ki a részem a főzésből. Főiskolás voltam. A nagy kajálások kimaradtak az akkori életemből. Voltaképpen az egész fiatalságom fogyókúrázással telt. Nem is nagyon ettem. Éjjel-nappal bent voltam a főiskolán. A sarki közértbe jártunk zsemléért, felvágottért, párizsiért, máskor franciasalátáért. Azt ettük minden áldott nap. Kevés pénzből és gyorsan.”
Még kapható a Story különszáma!
A cikk folytatását és kedvenc lencsefőzelékének receptjét a Story legfrissebb, Receptek és rejtvény különszámában olvashatják.
Kiemelt kép: TV2
