Végvári Ádám viszonylag későn, a negyvenes évei legvégén ismerkedett meg a síeléssel. Ám attól a pillanattól kezdve, hogy először csúszott le a havas lejtőkön, a siklás rabja lett. „Huszonéves koromtól korcsolyázom, illetve jégkorongozom, a síelésnek viszont sokáig ellenálltam. Egy barátom addig-addig mondogatta, hogy legalább egyszer kísérjem el, és próbáljam ki vele, míg végül csak rábeszélt” – eleveníti fel a rögös kezdeteket.
Mindenkit megtanított
A barátjának igaza lett, Ádám azonnal a síelés szerelmese lett. „Azóta volt olyan tél, hogy ötször utaztam ki az Alpokba. Imádom, fantasztikus sport!” A zenész idővel szerette volna ezt az élményt megosztani a családjával is, a gyerekeivel, Anitával, Katával és Zsófival, valamint a feleségével, Ildikóval. „Végül mindenkit megtanítottam síelni. A feleségemnek kellett a legjobban megküzdenie a tudásért. Előfordult, hogy egy kétszáz-háromszáz méteres lejtőről egy órán keresztül hoztam le. Nekem szerencsém volt, hamar ráéreztem a technikára, a korcsolyázásból is sok mozdulatot át tudtam emelni, de ő nagyon megszenvedett vele. Viszont azt is tudta, hogyha nem tanulja meg, sok közös családi pillanatból marad majd le. Ma már ő is gyönyörűen síel.”
Nőuralomban él
Ahogy az évek teltek, a lányaiból anyukák lettek, és a büszke nagypapa szép sorban mind a hat unokájával meghódította a havas lejtőket. „Négy-öt éves korukban kezdtem az oktatásukat. Különböző felállásokban jártunk síelni, de az egész család együtt még soha nem volt. Ez volt most első. Igaz, sok szervezést is igényelt… Tizenketten voltunk, a lányaim, kettőnek a párja és az unokák. Sajnos a feleségem lebetegedett, így ő nem tudott velünk tartani – mondja szomorúan a családfő. De arra, milyen volt a családi sporthétvége, már nevetve vágja rá: – Nagyon hangos és nagyon jó! Három autóval vágtunk neki a kalandnak, és eszméletlenül jól éreztük magunkat. Baromi sokat síeltünk. Napközben a pályán és a hüttékben voltunk, esténként őrjöngve, üvöltve társasjátékoztunk, beszélgettünk. A felnőtt unokákkal boroztam is. Kétszer is ebédeltünk abban az étteremben, ahol a sarokban egy gitár állt. Felkaptam, játszani kezdtem, az unokák énekeltek, a jelenlévők tapsoltak – sorolja élményeit a Neoton Família Sztárjai zenekar frontembere. – A legkisebb unokám, Sára hatéves, a legidősebb harminc, és csak egy fiú van köztük. Ebből adódóan nagyon ki vagyok képezve csajos dolgokból. Mindent tudok, és mindent értek…”
Harcias egy természet
Aki annak próbál utánaszámolni, hogyan lehet, hogy a hetvenhárom éves zenésznek már ennyi idős unokái vannak, eláruljuk a matekfeladat megoldását: tizenkilenc évesen lett először édesapa, így nagypapasorba is fiatalon került. „Nagypapának lenni jobb, mint apának. Ha baj van, csak szólok a gyerekek szüleinek. A felelősség, a gyereknevelés az ő feladatuk – mondja, majd hozzáteszi, ő maga egyszerre volt szigorú, ugyanakkor megengedő szülő. – A természetemből adódóan elég vehemens pasi vagyok. Például amikor az egyik lányom nem jött haza időben, miután megérkezett, nagyon lecsesztem. Féltettem, nem tudtam, merre jár. Ha viszont engedélyt kértek a kimaradásra, megengedtem. Az anyukájuk jóval engedékenyebb volt, mint én.”
Ahhoz kétség sem fér, hogy a házaspár jól csinálta, amit csinált, hisz hosszú évekig mindannyian egy fedél alatt éltek: nagyszülők, szülők és unokák. Ez az idill nemrég bomlott meg. „Már csak a legidősebb lányom, a férje és a két lányuk él velünk egy házban. Nyilván a többiek hiányoznak, közben pedig tudom, hogy szükségük van a szabadságra, az önálló életre, és nem szabad rájuk telepedni. Szerencsére összetartó család vagyunk, rengeteg időt töltünk együtt, és ami fontos, mi szeretünk is együtt lenni!”
Még több fotó a családi síelésről, kattintson a galériára!
Egy kis mozgás mindenkinek kell
Végvári Ádám nem tudja mozgás nélkül elképzelni a mindennapjait. „Egész életemben sportoltam. Egyszerűen szükségem van rá. Ha véletlenül kimarad egy-két hónap, már megérzem. Akkor nemcsak a mozgás, az ének is jóval nehezebben megy. Heti háromszor-négyszer biztosan edzek valamit: ráállok a futópadra, az ellipszis trénerre… Bármit megteszek, csak hogy megdolgoztassam az izmaimat” – ecseteli.
Kiemelt képek és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu; Archív
