Trokán Anna a gimnáziumban szerette meg a futást, de akkor még nem épült be a mindennapjaiba. Később is húzott futócipőt, de nem volt benne rendszeresség, és maximum 5-6 kilométeres távokat ment. Aztán a Covid idején kiköltözött a családdal Budapest agglomerációjába, és minden megváltozott. „A kisfiam, Károly akkor múlt hároméves, és végre átaludtuk az éjszakákat, így volt erőm is a sporthoz. Márciusban 4-5 kilométeres távokat bírtam, majd augusztusban futottam le az első tízesemet. Erre nagyon emlékszem, soha nem fogom elfelejteni, annyira eufórikus élmény volt” – meséli a színésznő, aki a rákövetkező ősszel már megmérette magát a félmaratonon, és onnan már nem volt megállás.
Így kerülhetők el a sérülések
„Most már edzővel dolgozom, aki rengeteget segít. Tőle tanultam azt is, ha tudományos alapokra fektetjük ezt a sportot, akkor jóval hatékonyabbak lehetünk. A fő hangsúly a pulzuskontrollon van, ezért futás közben pulzusmérőpántot viselek. Minél alacsonyabb a pulzusunk, annál nagyobb lesz az alap állóképességünk, és akkor tudunk a gyorsuláson is dolgozni. Igazából ez volt nekem a legfurcsább és legváratlanabb változás – olyan lassan még soha nem futottam, mint akkor. Az edzések további részében, nagyjából a 20%-ában vannak csak a sprintek, a résztávok, a gyorsulások és a séták.”
Trokán Anna azt mondja, ez azért fontos, mert így elkerülhetjük a sérüléseket. A kezdő futók ugyanis ott követik el a hibát, hogy minél hosszabb távot szeretnének betörni minél rövidebb idő alatt, magas pulzusszám mellett.
„Fel sem tűnik az a néhány óra”
A futás mellett rettentő fontos a megfelelő étrend és az erősítés is. „Mivel számomra az ultratávok, vagyis a 42 plusz kilométeres távolságok a legszimpatikusabbak, muszáj izmot építenem. Pont most veszek kondibérletet, és elkezdek súlyokat is emelgetni. Az étrend szempontjából az a legfontosabb, hogy elegendő fehérjét, szénhidrátot és zsírt kell bevinni. Muszáj odafigyelni a regeneráló ételekre is, mert a hosszútávok gyomorproblémákat okozhatnak, vagy más egészségügyi komplikációkat” – enged bepillantást a színésznő az életmódjába.
Anna reggelente terepen szokott edzeni a közeli erdőkben, és teljesen kikapcsolja, hogy egyedül, monoton tempóban futhat. Onnan rögtön rohan is a próbákra, és kizárólag a színházi feladataira koncentrál. „Húszévesen még úgy gondoltam, hogy lemaradok valamiről, amikor sportolok, most meg pont az ellenkezőjét érzem. Fel sem tűnik az a néhány óra az erdőben, mert valójában minden fejben dől el.”
„Sokan nem mernek egyedül belevágni”
Futóklubot is alapított a környékbeli anyukáknak tavaly ősszel, a lelkes csapat azóta is vele tart. „Az egyik ovis anyuka vetette fel, hogy miért nem verbuválok össze egy csapatot, mert olyan sokan szeretnének futni, de nem tudják, hogyan kezdjenek bele. Aztán érkezett az egyik helyi cukrászdától egy együttműködési megkeresés. Kitaláltuk, hogy a cukiból indulunk reggelente, jár vele egy törzsvásárlói kedvezmény, és utána is jólesik együtt kávézni. Rájöttem, hogy tényleg sok olyan nő van, aki szeretne sportolni, de nem mer egyedül belevágni. Tele van gátlással, ezért nem megy edzőterembe, meg azt sem tudja, hogy építse be a testmozgást az életébe. Pont azért találtam ki ezt a klubot, hogy az elindulásban segítsek, és szépen tartjuk is a létszámot. Ez kifejezetten egy csajos csoport, hogy senki ne érezze feszélyezve magát. Annak is örülök, hogy már ott tartunk, ha valaki nem ér rá a szokásos szerda reggelen, akkor egyedül is elmegy egy másik napon. Mivel nagyon lassú tempót diktálok és mindig bevárjuk egymást, itt mindenkinek lehet sikerélménye. Már mindnyájan ragaszkodunk egymáshoz, és ez jó érzéssel tölt el” – fűzi hozzá elégedetten Trokán Anna.
Létezik olyan ember, akinek nem megy a futás?
„Ilyen nincs” – vágja rá a kérdésemre gondolkodás nélkül. – „Ezt a Futni születtünk című könyv is bizonyítja, amiben a szerző, Christopher McDougall elmondja, hogy a testünk valójában a futásra van teremtve. Az író bemutatja a Mexikóban élő tarahumara törzs lakóit, akik gyerekkoruk óta futva közlekednek. Több száz kilométerekről beszélünk az ő esetükben, amit saruban tesznek meg terepen, hegyek között. Nyilván nem azt mondom, hogy a mai civilizált embernek saruban kellene szaladgálnia a városokban, de az igaz, hogy mindenki alkalmas a futásra” – teszi hozzá Anna.
Kiemelt kép és fotók: Archív, Birton Szabolcs/fotocentral.hu
