„Mindig találok valami kivetnivalót, ha visszahallgatom magamat a tévében vagy a moziban, ezért aztán nagyon ritkán, vagyis inkább soha nem nézem, hallgatom meg magamat. Amúgy sem nézek gyakran tévét vagy sorozatokat, de bevallom, a Bridgertonba azért belenéztem – mondja Básti Juli, akinek igencsak tetszett A Bridgerton család című sorozat – ennek apropóján fotóztuk a színésznőt és két fiatal kolléganőjét, Rudolf Szonját és Sodró Elizát. – Ez a sorozat egy teljesen új koncepció, és nem csak a látvány fantasztikus, de az is tetszik, hogy sokszínű szereplőgárdát foglalkoztatnak. Na és azok a helyszínek, a ruhák, a parókák, egyszerűen hihetetlen! Lenyűgöző! Már szinkronizálás közben is eszembe jutott, hogyha hívnának egy ilyen kosztümös filmbe, nagyon boldogan igent mondanék!”
A színésznő azt is hozzáteszi, tetszik neki, ahogyan a sorozatban a királynétól a családanyákig nők mozgatják az eseményeket, ők állnak a háttérben, és gyakran olyan döntéseket hoznak, amelyek abban a korban nem voltak megszokottak. „Bizony, a háttérből nők mozgatták a világot, ahogy a családot is a nők tartották össze. Ezt már gyermekkoromban tapasztaltam. Az anyai nagymamám hat gyermeket nevelt, aztán jöttünk mi, az unokák. Mindent tudott rólunk, mert volt ránk ideje, energiája. Főzött ránk, ruhákat foltozott, kabátot varrt nekünk, kötött, horgolt, ellátta a férjét, a kertet, takarította az otthonát, és még néhány jó tanácsra is maradt ideje mindenkinek. Arra, hogy egyszerre sok mindenre figyeljenek, és működjenek is a dolgok, szerintem csak a nők képesek – állítja Básti Juli.
A színésznő éldaképének tekinti a nagymamáját. – Ahogyan ő élt, az utánozhatatlan, de azért igyekszem a nyomába lépni! Terelgetem és összetartom a családomat én is. Amíg a gyerekek picik voltak, varrtam is rájuk. Na jó, kabátot, azt soha! Azt kérdezi, hogy szeretek-e pletykálkodni? Nagyon nem. Utálom a pletykát. Többnyire ártó szándék munkál benne. Nemcsak hogy nem érdekel, de se időm, se energiám nincs rá. Természetesen én is sokakkal beszélgetek, hallgatom a híreket is, de fontos, hogy mindig nézzünk a dolgok mögé, és hallgassuk meg a másik oldalt is. Bizony ez időigényes feladat, de tartozunk ennyivel egymásnak.”
A szinkronszínészek mostanában gyakran beszélgetnek arról, hogy vajon a mesterséges intelligencia elveszi-e a munkájukat, szükség lesz-e egyáltalán rájuk. Básti Juli is hallott már erről, és van is véleménye. „Engem már nem fenyeget ez a veszély. Nem félek attól, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkámat. Szerintem a nézők a valódi színészek hangját szeretik hallgatni, egyéni hangsúlyokkal, érzelmekkel, dinamikával, hangokat, amelyeknek titka van. Persze ha ezt is tudja már az AI, majd visszaadjuk a diplománkat.”
Kiemelt kép és fotó: Bognár Bogi
