Színésznőknél gyakran felmerül a téma: mennyire nehéz választani a gyermekvállalás és a karrier között, hogyan tudják a kettő között megteremteni a harmóniát, mennyi mindenről kell lemondani a szakmai életből az anyaság kedvéért, és milyen áldozatokat követel meg a családtól a reflektorfény. Pedig ez a kérdés a férfi színészek esetében is ugyanúgy felmerülhet.
Szülői példa
Kolovratnik Krisztián az élő példa arra, hogy egy férfi életében is nagyon fontos, hogy egyensúlyban tartsa a magánéletét, a szülői feladatokat és a munkát. A Játékszínben több előadásban játszik. A Hölgyválasz óriási sikere után most A Da Vinci-kód főszerepében debütált, saját vállalkozásai is vannak, de közben két fiúgyermek édesapja. „Számomra természetes, hogy a család az első, és ehhez igazítom, hogy milyen és mennyi feladatot vállalok. Én magam is ilyen családból jövök, mindig is ez a szülői minta volt előttem, így aztán azt az értékrendet vittem én is tovább. Számomra a család a bázis. Hiányzik belőlem az a fajta exhibicionizmus, hogy mindenáron szerepelni akarjak, vagy minden platformon jelen akarjak lenni, engem a színházi munkából nem a hírnév érdekel – mondja Krisztián. – Szeretek több lábon állni: van egy filmgyártó cégem, a feleségemmel van egy bisztrónk, elvégeztem a Testnevelési Főiskolán a teniszoktató-képzést, szeretek zenét szerezni, fotózni és persze színészként játszani is. Mindig ahhoz alkalmazkodom, amit az élet hoz, az adott élethelyzetben kell eldönteni, hogy éppen mi tűnik fontosnak, mire van még idő, éppen hogyan kell beosztani az időmet. Számomra ez már rutinszerű, és jó előre tervezek. Nagyjából tudom, hogy a jövő évadban mit fogok csinálni, és körvonalazódik a következő is. Ha az ember előre gondolkodik, sokkal könnyebb beosztani a dolgokat úgy, hogy munka és magánélet egyensúlyban maradjon. A gyerekekkel pedig rengeteg közös élményt gyűjtünk minden pillanatban, így ez majd öregkoromra is megmarad, mi mindig ott leszünk egymásnak. Azt az értékrendet adom tovább a fiaimnak, amit én is kaptam.”
Közös kirándulás
Persze azért a közönség nagy örömére Krisztián a munkát sem hanyagolja. Éppen a napokban, december 7-én tartották A Da Vinci-kód premierjét a Játékszínben, ahol Robert Langdon szerepét alakítja, amit a filmváltozatban Tom Hanks játszott. „Nagyon régen olvastam a könyvet, de emlékszem, mennyire magával ragadott a történet. Ezek a tudományos és vallási témák engem mindig nagyon is érdekeltek. Természetesen a filmet is láttam. Amikor a felkérés érkezett, hogy eljátsszam Langdon professzor szerepét, nagyon megörültem neki. Aztán persze a próbák alatt még jobban elmerültem ezekben a különböző tudományos teóriákban. Sok mindennek utánanéztem, és ez kifejezetten izgalmassá tette a próbafolyamatot. Ráadásul egy rövid tanulmányútra Párizsba is kirepültünk a Játékszínnel, hogy meglátogassuk a történet eredeti helyszíneit.
Korábban is jártam már ezeken a helyszíneken, de ezúttal egy csodálatos idegenvezetőnk is volt, és így rengeteg olyan dolgot tudtam meg, ami még számomra is újdonság volt – meséli Krisztián. – De ami talán még ennél is fontosabb, hogy együtt voltunk a kollégákkal. Manapság már a régi, hagyományos értelemben vett társulati lét megszűnőben van, nincsenek az előadások után nagy összetartások, beszélgetések. Nagyon jót tett, hogy két napot együtt tudtunk tölteni, és szerintem az egész alkotói folyamatra nagyon jó hatással volt ez az együttlét.”
Csak a premier után
A sikeres bemutató után pedig most már a színész is elkezdheti a hangolódást az ünnepekre. „Valóban pörgős, nehéz időszak volt ez, így a karácsonyi készülődéssel kapcsolatos dolgokat is a premier utánra halasztottam – nevet Krisztián. – Szerencsére azért még pont van annyi idő, hogy szépen nyugodtan a helyére kerüljön minden az ünnepig.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
