„Valahányszor elkezdtünk egy újabb lombikprogramot, gyorsan hagytuk magunkat beszippantani, azonnal a családkép lebegett a szemünk előtt, és minden tettünket annak rendeltük alá, hogy hamarosan hárman lehetünk. De minden egyes sikertelenség azonnal ki is lökött minket ebből az érzésből. Egyre figyeltem nagyon, nehogy a depresszió eluralkodjon a mindennapjaimon. Az idő, a nehézségek pedig szerencsére nem eltávolítottak, hanem még közelebb hoztak bennünket a férjemmel egymáshoz. Azt hiszem, ennyire közel még soha nem voltunk egymáshoz lelkileg, mint a tizedik házassági évfordulónkra. Tisztában vagyunk vele, milyen szerencsések vagyunk, hogy mennyi házasság tönkremegy a sikertelen próbálkozások, az egymást hibáztatások miatt. De nálunk a remény soha nem hagyott alább. Sőt végig éreztem a szívem mélyén, hogy egyszer édesanya leszek. Ezt erősítette az a kis erdei pinty is, aki márciusban, éppen amikor úgy éreztem, sosem voltunk ennyire messze a céltól, megjelent a hálószobaablakunk előtt, és rendületlenül kopogtatott hajnalhasadtától napnyugtáig. A népi hiedelem szerint ez egy új lélek érkezését jelenti. Bár féltettük, gumihálóval meg is erősítettük az üveget, nehogy megsértse magát a madárka, kíváncsian vártuk, ezek után mi fog történni. Májusban, mintha sose lett volna itt, messzire repült” – meséli Csézy.
Mínusz három kiló
Kész csoda, hogy az augusztusi esküvőt így is sikerült leszervezniük, mégpedig úgy, hogy a dekoratőrtől a ceremóniamesterig, a paptól a fotósig minden ember ugyanaz lesz körülöttük, mint tíz éve. Bár Csézy lélekben a legboldogabb ember május óta, a kismamákra és a terhesség első heteire jellemző rosszullétek őt sem kímélik. Épp ellenkezőleg, ágyba parancsolták, és hetekre lelassították az énekesnő korábbi pörgős mindennapjait. A ruhája is éppen az utolsó pillanatra készült el. „Érdekes állapot ez a mostani az életünkben, mert azt hittem, engem már nem érhet meglepetés, jól ismerem a testem, erre tessék, minden korábban működő elvem megdőlt, és csak sodródom. Tudom, hiszen olyan sokan, akik szorítottak értünk, jó tanácsokkal látnak el, ez sem tart örökké. És tudom, hogy nálam csak Lacinak rosszabb, aki tehetetlenül nézi, ahogy a felesége szinte egész nap a fürdőszobát járja. Volt, hogy 24 óra leforgása alatt három kilót fogytam az állandó rosszullétek miatt, és úgy beesett a hasam, hogy megijedtem, elveszítjük a magzatot. Az ultrahang megnyugtatott, a kisbabánk tökéletesen fejlődik, én pedig szépen lassan elfogadom, hogy az állandó aggódás mostantól az életem része lesz. Azóta beszereztem a kismamáknak való, hányinger elleni tablettát, nyalókát, és a táskámban van nejlonzacskó is arra az esetre, ha rosszul lennék. És nyolc hét fekvés után azt mondtam, ebből így elég, várnak rám. Elindultam Bécsbe is beszerezni az esküvőhöz szükséges anyagokat, ekkor szerettem bele ebbe a kék-arany anyagba is, amiből végül a ruhámat megvarrattam.”
Gondos férj
Azt már mintegy mellékesen teszi hozzá, mintha nem is lenne fontos, hogy a mínusz három kiló és az állandó rosszullétek még mindig tartanak. Csézy azonban nem szeret panaszkodni, ahogy segítséget kérni is nehezen. Az esküvő körüli teendőket sem adta ki a kezéből. És ha az utolsó pillanatra is, de gond nélkül megszervezett mindent. „Pedig olyan érzékeny lettem a szagokra, hogy még a hűtőt sem tudom kinyitni öklendezés nélkül. Én, aki mindennap főztem, most kénytelen vagyok szinte mindenben a férjemre támaszkodni, aki igyekszik minél több időt itthon tölteni. Rohangál, gondoskodik rólam, simogat, épp, amire van szükségem. De én sem szeretném elhagyni magam. Az esküvő előtti napokban is a kertet metszegettem, csinosítottam, hogy valóban minden tökéletes legyen. 130 főt hívtunk, de senki olyat, akivel csak formálisan vagyunk jóban. Ellenben a rokonok mellett minden olyan barátot és kollégát meghívtunk, akik fontos részei az életünknek, és akik az elmúlt tíz évben is végig fogták a kezünket” – meséli.
A nagy nap
„A ceremóniamester a hangulatról gondoskodott, az időjárás pedig arról, hogy végig kényelmesen érezzem magam. Kellemesen fújdogált a szellő, öröm volt a kertben üldögélni, csak arra kellett figyelnem, hogy kétóránként egyek valamit, hogy ne legyek nagyon rosszul. A vacsorát hagyományos ételekből állítottuk össze, ahogy tíz éve is, és a tortánk is ahhoz hasonlóan karamell- és mangóízesítésű volt. A vendégek hajnali egy órakor mentek el, de mi még ezután is a kertben ücsörögtünk Lacival, minden asztaltól megnéztük, milyen volt a rálátás a kertünkre, beszélgettünk. Egyetértettünk abban, hogy más megünnepelni az elért dolgokat, és jó azzal a biztos tudattal élni, hogy megtaláltuk egymásban a tökéletes társat” – meséli Csézy boldogan a Storynak.
Kiemelt kép és fotók: Toroczky Csaba
