Mint azt Szabó Zsófi meséli, az idei éve abszolút a tudatosság jegyében telik. Tavaly év végén fogalmazódott meg benne, hogy legalább akkora energiát kell fektetnie a mentális egészségének megőrzésébe, mint amennyit a fittségéért, az alakjáért tesz.
„Hiányzott egyfajta balansz”
Most igazán jól van, hosszú idő után először. „Az utóbbi években sokkal többet szorongtam, mint az indokolt lett volna. De útkeresésben voltam, és mint a legtöbb egyedülálló anya, azon aggodalmaskodtam, miként tudnék egy biztosabb életet kialakítani a kisfiamnak és magamnak. Eközben természetesen élveztem a munkám, a szabadidőm, imádtam elmenni futni, sportolni, ez nem kérdés. Csak hiányzott egyfajta balansz, no meg az, hogy a mentális higiéném éppannyira rendben legyen, mint a testem. Szóval januárban tudatosan elkezdtem leépíteni a stresszt az életemben, már amennyire ez lehetséges. Például ahelyett, hogy egy munkamegbeszélést a sokadik kávé felett bonyolítanám le a belvárosban, telefonon értekezem, miközben az erdőben sétálok. És ezt heti háromszor tartom. De az, hogy januártól együtt dolgozunk az öcsémmel – többek közt ő felel a közösségi oldalaimért, elkísér a meetingekre, a tárgyalásokra, tehát a menedzsmentem része –, sok terhet levett a vállamról. Újra a TV2 csapatát erősítem, én lettem a Mokka egyik műsorvezetője, amit imádok. Emellett a nemrég indult TV2 Klub nagykövete is vagyok. Szóval sok a változás, ami jó. Mondjuk, még mindig nincs rendszer az életemben” – nevet fel jóízűen.
„Féltem, nehogy visszahízzak”
Zsófinak nincs két egyforma napja. „A káoszban próbálok jól boldogulni – folytatja Szabó Zsófi. – És legyen bármennyire is kaotikus egy napom, az nincs befolyással arra, hogy tudom-e tartani azt az életmódot, amibe négy éve belevágtam. Ha valamiben, ebben roppant tudatos vagyok. Az első két évben azért sem engedtem el a gyeplőt, mert féltem, nehogy visszahízzak. Emlékszem, volt egy bikinifotózásom, és ahogy ránéztem a képekre, rögvest az ugrott be, hogy ’bár most jól nézek ki, de ugye később is meg fogom tudni tartani az alakom?!’ Ilyen félsz ma már nincs bennem. Sőt ha épp olyan napom van, hogy nyűgös vagyok, esetleg női bajom van, akkor megengedek magamnak egy croissant-t, vagy elfelezek egy desszertet ebéd után. Ennyinek bele kell férnie. Nagyjából két-három kiló súlyingadozást engedek meg magamnak. Viszont tilos lenne belépnem egy pékségbe! – jegyzi meg nevetve. – Illetve otthon is muszáj nagyobb önfegyelmet gyakorolnom. Rendszeresen kapom magam azon, hogy már megint a hűtőt nyitogatom. De hogy mit és mikor eszem egy nap, az változó.”
Édesanyja a legfőbb támasza
„Attól is függ, hogy a Mokkában kezdek-e, vagy sem – folytatja. – Ha igen, akkor általában tízkor eszem először, addig csak folyadékot iszom. Többnyire tükörtojást reggelizem szeletelt avokádóval, ebédre valamilyen levest választok, vacsorára meg húst salátával. De a rohanósabb napokon simán benne van a pakliban, hogy az első étkezésem az ebéd, épp, mint az időszakos böjt esetében. Nekem ez bevált, és majd kicsattanok. Például a vérképem még sosem volt olyan jó, mint manapság! ’Makulátlan’ – ezt mondta az orvos. Ehhez persze a sport is hozzátesz. Sajnos az utolsó sérülésem óta nem futhatok, ennek már nyolc hónapja, de van helyette a pilátesz. Többnyire reggelente járok – feltéve, ha nem kell mennem dolgozni –, amíg a kisfiam alszik. És itt szeretném megjegyezni, mennyire hálás vagyok az édesanyámnak, aki nélkül megállna az élet. Ugyanis ha a Mokkában kezdek, már az előtte lévő este átjön, ott alszik, hogy hajnalban nyugodtan indulhassak. De ahogy említettem, akkor is jön, ha ’csak’ sportolni megyek. Nincs bébiszitterem, nem is volt – magyarázza. – Nem kérdés, Mendel édesapjára is számíthatok. Annyiszor megfogadtam már, hogy nem mondom többször, milyen jóban vagyunk, mennyire jó a kapcsolatunk, mennyire jó édesapának tartom, de nem bírom ki! Nagyon jó, hogy van nekünk… – mosolyodik el. – Szóval azt, hogy dolgozom, hogy forgatásokra, fotózásokra járok, hogy van időm magamra, családilag oldjuk meg.”
Kiemelt kép: TV2, Archív
