Hazai sztár

Vadász Zsolt: Leckét adott abból, hogyan kell szeretni

Az 51 évesen elhunyt Vadász Zsolt itt hagyott nekünk még egy tanulságot: szeressünk mindennap teljes szívünkből, mert sosem tudhatjuk, mennyi időt hagy nekünk a sors a tündérmeséből.

Gyászol a hazai zenés színházi világ. Tragikusan fiatalon, 51 évesen elhunyt az ország első számú bonvivánja. Az Operettszínház társulatát és a rajongókat is megrázta a hír. A kivételes tehetségű művész élete teljesen egybeforrt az operettel. Nemcsak azért, mert Vadász Zsolt az egész világot bejárta ezzel a műfajjal, hanem azért is, mert a szerelmet is az operett hozta el az életébe. Feleségével, Lukács Anita primadonnával a kapcsolatukat valóra vált tündérmeseként tartották nyilván a színházi szakmában. Történetük egy valósággá vált operett volt!

Álombeli eljegyzés

A pár eljegyzése is egy előadáshoz köthető. Zsolt ugyanis 2008-ban a Mágnás Miska egyik előadása alatt kérte meg szerelme kezét. „Ez nagyon érdekes és izgalmas történet, ugyanis a Mágnás Miska című darabot ­játszottuk, amikor Baracs és Rolla szerelmet vall egymásnak. Zsoltika a jelenetben egyszer csak benyúlt a zsebébe, elővett egy gyűrűt” – idézte fel a Család-barát című műsorban korábban Anita. „Egy olyan rész van a Mágnás Miskában, amikor Baracs megkéri Rolla kezét, és azt kérdezi: ’Rolla, hát velem jön?’ Egy kicsit átírtam itt a szöveget, és azt kérdeztem: ’Rolla, hát hozzám jön?’ – mesélte Zsolt. – Mivel a szövegkönyvben az van írva válaszként, hogy ’igen’, nem is tudott volna mást mondani. Felcsendült a zene, ahogy a nagykönyvben az meg van írva, és énekeltünk.” A tapsrendben aztán Zsolt még egy hatalmas rózsacsokorral is köszöntötte újdonsült menyasszonyát. „Az ember ilyet csak álmában tud elképzelni” – emlékezett a színésznő.

Valósággá vált a Csárdáskirálynő

Színpadi eljegyzés után pedig színpadi esküvő dukált. A Csárdáskirálynő főszerepeit alakították, és az előadás után, egy gyorsöltözést követően ott, a színpadon, a kollégák, barátok, rokonok és nézők előtt mondták ki a boldogító igent. „Azon gondoltam, hogy itt volt ez a leánykérés, kitaláltam, romantikus lett, szép lett, hogy lehet ezt úgy folytatni, hogy a házasságkötés is nagyon romantikus legyen, és rátegyünk még egy lapáttal. Kitaláltuk, hogy legyen a Csárdáskirálynőben. Sose tudja meg a néző igazából: összejön Szilvia és Edvin, de mi történik utána? Hát rákerült egy ilyen különleges negyedik felvonás az előadásra. Bejött az anyakönyvvezető, volt tűzijáték, zene, balettkar.” Olyan szeretetteljes páros volt az övék, hogy a kollégák is csodájára jártak. „Alapvetően úgy vagyunk berendezkedve az életre, hogy a problémákat megbeszéljük, de a munkának igyekszünk határt szabni. Amikor hazamegyünk, és becsukjuk az ajtót, ott, a négy fal között csak egymáséi vagyunk, ott a magánéletünkre koncentrálok – mesélte Zsolt. – Mindent muszáj megbeszélni, erre épül a mi egész kapcsolatunk. Soha nem lehet szó nélkül hagyni valamit, soha nem fekszünk le úgy, hogy valami problémát meg ne beszéltünk volna. Nem mindenki találja meg a nyugalmát, de mi ilyen hatással vagyunk egymásra. Ezt nem lehet mesterségesen előidézni, de valahogy úgy alakult, hogy hatalmas nyugalommal tudunk egymásra hatni.”

Vadász Zsolt feleségével, Lukács Anitával (Fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu)

Bíztak a gyógyulásában

A tündérmesének azonban a sors hirtelen és kegyetlenül ­vetett véget. Vadász Zsoltot másfél hét alatt ragadta el a halál. Egyik nap még színpadon állt, másik nap már a kórházban feküdt. Mindenki bízott a gyógyulásában még akkor is, amikor az orvosok már a legrosszabbról beszéltek. Felesége pedig ott állt szeretett férje mellett. Aztán június 21-én a színész szervezete feladta a küzdelmet. Zsolt sokaknak adott példát abból, hogyan kell operettet énekelni, hogyan kell szépen házasságban élni, hogyan kell hű barátnak és kiváló kollégának lenni. Ő volt ugyanis az, aki mindig ellátta szakmai tanácsokkal, aki hozzá fordult, aki levest vitt a koronavírusos kollégáknak, és aki mindig túláradó szeretettel beszélt a feleségéről. Örökül pedig itt hagyott nekünk még egy tanulságot: szeressünk mindennap teljes szívünkből, mert sosem tudhatjuk, mennyi időt hagy nekünk a sors a tündérmeséből.

Gyászolnak a kollégák

„Azt szokták mondani könnyelműen, hogy minden, mindenki pótolható a szakmában. Hát én bizton állíthatom, hogy Ő nem pótolható. Ő a Bonvivánok Bonvivánja. Az marad örökké. De elsősorban egy igazán JÓ EMBER. Talán ezért elképesztően nehéz felfogni és feltenni a megválaszolhatatlan MIÉRT-eket. De a mi kis családunk az Operettből sosem felejt. Mert Felejthetetlenné tetted Magad, Zsolti, és hidd el, erre nem sok ember képes! Óriási, betölthetetlen, tátongó űr keletkezett a szívünkben és a szakmában egyaránt. Ti bebizonyítottátok Anitával, hogy a szerelem nem illúzió, Te Bonvivánként bebizonyítottad, hogy a műfaj, amire feltetted az életed, igenis egy megbecsülendő, rendkívül értékes csoda” – írta Fischl Mónika.

„Édes Zsoltikám, Te példakép, Te ELSŐ az utolsó klasszikus operettbonvivánok között, hova tűntél ilyen váratlanul? Énekelj odaát, hódítsd meg az égieket is, és imádkozz szeretett műfajodért! Nem is tudjuk, mit veszítettünk… Köszönöm, hogy tanulhattam tőled! Találkozunk odaát…” – búcsúzott Dolhai Attila.

Kiemelt kép: Gálos Mihály Samu/fotocentral.hu

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story rejtvény különszáma!

Kapható a Story nyári különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!