Pubi a beceneve, kitől kapta?
Kerekes József: Tahi Tóth Mátétól, a Tahi Tóth család legkisebb színészsarjától. Gyerekkorom óta ismertük egymást, én 15 éves voltam, ő 18, és együtt voltunk Baján a Pinceszínház táborában. A Sugovica partján visítva rohangásztunk, és akkor Máté azt mondta, „te olyan kis pubi vagy.” A pubi egyébként finom arcbőrű fiúcskát jelent. Legnagyobb szívfájdalmamra már se Máté, se Laci nincs köztünk.
Ugye nem bántom meg, ha azt mondom, rengeteget beszél, és elég érdekes a hangja is.
K. J.: Jaj dehogy, magamtól is pontosan tudom. Sok mindent elfedek a sok beszéddel. Például hajlamos vagyok a depresszióra, a párom szokta mondani, menjek pszichológushoz, de nem megyek, mert ami körülvesz a világban és itthon, azon a szakember sem tud változtatni, én pedig túlságosan érzékeny vagyok. Fáj, ami történik. Sok mindent nem szeretek benne, azt gondolom, nem erre a világra kellett volna születnem. Azt érzem, a színpadon, vagy amikor magamra zárom az ajtót, és otthon vagyok, akkor vagyok igazán kiegyensúlyozott és boldog.
A napokban múlt 62 éves, és tulajdonképpen nem lehet oka panaszra. Csodás gyerekei, felesége van, sokat dolgozik, ami egy színész közérzeténél nem elhanyagolható szempont.
K. J.: Az első házasságomból két nagylányom van, Fanni és Nóri, ők huszonnyolc és huszonnégy évesek, a másodikból van Luca, 13 és fél éves, és a fiam, Ábel 11. Ő ötvenegy éves koromban jött a három lány után. Csodaként éltem meg. Nem a lányok kontójára mondom, mert őket is szerelemmel szeretem, de azt gondolom, minden férfi vágya, hogy legyen fia is, mert benne látja továbbélni önmagát.
A paraszti világból érkezett, ott azt mondják, van három lányom, és van egy gyerekem. Szóval a fiú a gyerek.
K. J.: A nővérem 6 évvel idősebb nálam, hányszor hallotta kislány korában, bezzeg a Joci. Ez részben szólt annak, hogy fiú vagyok, de sokkal inkább annak, hogy apukám két év szenvedés után, 49 évesen gyomorrákban meghalt. A nővérem akkor 17, én 11 éves voltam. Ettől kezdve az anyukámmal olyan szimbiózisban éltünk, hogy azt elmondani nem tudom, mindig azt éreztem, én vagyok a kedvenc. Kicsi voltam, nagy veszteség ért, és minden bizonnyal így próbálta kárpótolni az apám hiányát. Egyébként egész életemre rányomta bélyegét apám elvesztése. 49 éves koromig az járt a fejemben, vajon megérem-e, onnantól kezdve pedig az, vajon meddig tart az én életem. Nehéz ilyen örökséggel élni, attól félni, nehogy az én gyerekeim is apa nélkül nőjenek fel.
Mit tesz azért, hogy egészségben teljen az élete, hogy hosszú életű legyen?
K. J.: Nem vagyok sportos ember, nem vagyok macsós férfi, én tyúkanyó vagy inkább a tyúkapó vagyok. Ahogy az egyik LGT-dalban van, „én a szívemet adtam neked…” Én a szívemet adom mindenhol és mindenkinek, leginkább a családomnak. Lagalábbis igyekszem, hogy így legyen.
Évtizedek óta boldog házasságban él a második feleségével, de mielőtt először megnősült, az édesanyjával lakott hosszasan.
K. J.: Harminckét éves koromig. Ma már ez nem ritka, de abban az időben nem voltak jó véleménnyel azokról a fiúkról, akik az anyjuk szoknyája mellől nem tudtak elszakadni. Semmi különös oka nem volt, kényelmes, gátlásos és gyáva voltam. Gyáva, mert féltem a lányoktól. Soha nem én szedtem össze őket, hanem fordítva. Egyébként itt is éreztem az apám hiányát, nem volt, aki fogta volna a kezem, vezetett volna, jó vagy rossz tanácsokkal ellátott volna. Nem volt férfi a családban, aki elnavigált volna. Mindig irigyeltem azokat a gyerekeket, akinek van édesapja. Abban viszont szerencsém volt, hogy 15 évesen bekerültem a Pinceszínházba a legendás vezető, Keleti Pista bácsi mellé, ő apám helyett apám volt. Világnézetet, világlátást, színházlátást, irodalomhoz, művészethez való viszonyulást kaptam tőle. De visszatérve a házasságomra. Petra 17 évvel fiatalabb nálam, 45 éves, és 20 éve vagyunk együtt. Jó kis csapat vagyunk együtt, én már nem is tudnék mással élni.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
