Három fiútestvér közül éppen Kékesi Gábor a középső. „Azzal, hogy van egy 5 évvel idősebb bátyám és egy nyolc évvel fiatalabb öcsém, megtapasztalhattam, milyen a kiscsi-szerep, milyen, ha van egy óvó nagyobb testvéred, aki azért néha el is látja a bajod. Majd egy ponton már én vettem a szárnyaim alá az öcsémet, és hasonlóan jártam el, ahogy korábban a bátyám velem tette. A családban egyébként senki nem foglalkozik komolyabban művészetekkel” – kezd bele Gábor.
Eszenyi Enikő és Presser Gábor alkotása
Elég korán, már az óvodában erre a pályára sodorta egy véletlen. „Az egyik óvó nénim elvitte azokat a gyerekeket egy reklámfilm-válogatásra, akik erre fogékonyak voltak. Nem is tudom, mi lenne most velem, ha ő nincs. 1994-ben Eszenyi Enikő rendezte a klipet Presser Gábor szólóalbumának, a Csak dalok című lemeznek az egyik dalához. A videóklipbe beválasztottak engem meg egy kislányt. Ezen a klipforgatáson szólt a fodrász, hogy szereplőválogatás van az Operettszínházban a Valahol Európában ősbemutatójára, ha van kedvem, menjek el. És elmentem” – mondja nevetve Gábor.
Apró elbizonytalanodás
Innentől, egy kisebb kitérőt leszámítva, fikarcnyi kételye sem volt afelől, a színészet az ő útja. „18-19 évesen volt egy rövidke időszak, amikor az egyik kedvenc sportomat, a focit helyeztem előtérbe, és hanyagoltam a színházat. De hamar ráébredtem: a színészet az, ami leginkább érdekel. Az iskolában amúgy sem vitézkedtem, csak túlélésre játszottam. Egyedül a nyelvek érdekeltek, azokból viszont jó voltam – vallja be. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára azonban harmadik nekifutásra sem vették fel. – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem ébreszt kételyeket az emberben az alkalmasságát illetően. De hamar túltettem magam rajtuk, annál is inkább, mert a Pesti Magyar Színiakadémián, ahol végeztem, Iglódi István lett az osztályfőnököm, aki kiváló mesterem volt, és általa minden értelmet nyert. Az már sosem derül ki, mi lett volna, ha felvesznek. Bizonyára valamivel egyszerűbb dolgom lett volna, hiszen megadatott volna az a stabil kapcsolati háló, aminek néha híján vagyok. Például tavaly biciklis futárként is dolgoztam, mert annyira nem volt színházi munkám, és hát ebben pillanatban sem vetnek fel a különféle szerepajánlatok” – ismeri be őszintén a tehetséges művész.
Bonyolult képlet
Pedig neki a hivatása az első számú szerelme, a magánéletében elkerülték a hosszabb távú kapcsolatok. „Nem volt még tartós párkapcsolatom. Nem is vagyok arról meggyőződve, hogy szeretnék ilyet, vagy alkalmas vagyok erre az életformára. Kicsit magamnak való vagyok, iszonyatosan igénylem az énidőt. Ugyanakkor ha éppen olyan periódusom van, rengeteg időt töltök a barátaimmal, akikkel gyakran megyek ide-oda. Ehhez a képlethez pedig nem egyszerű alkalmazkodni. Sokszor megfogalmazódott bennem, hogy én egy rövidtávfutó vagyok az élet bizonyos területein – mondja nevetve. Ennek megfelelően szingliként készül a közelgő negyvenedik születésnapjára is. – Egyáltalán nem zavar a korom. Persze a negyedik X előtt azért tart egy kisebb leltárt az ember. Talán mostanra sikerült elengednem azt a gyermekkori víziómat, miszerint lesz egy olyan életszakaszom, ahol vígan hátradőlhetek, és csak válogatnom kell a különféle munkák és megkeresések között. Valószínűleg ez nem fog eljönni, és ezzel a gondolattal egyre inkább megbarátkoztam” – világit rá bölcsen Gábor.
Régi-új ismerősök
Jelenleg hétköznap esténként az RTL képernyőjén láthatjuk a Drága örökösökben, ahol Márk nyomozó bőrébe bújik. „Nagy élmény volt a forgatás, különösen azért, mert több ismerős arcba is botlottam, hiszen több szereplő a Keresztanyu című sorozatból hozzám hasonlóan Ökörapátira költözött” – mondja Gábor.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
