Ötvenes, energikus, csinos nő, így láttuk őt tízen pár évvel ezelőtt is. Csak közben Pap Vera szervezete ellene fordult. Három évig harcolt a gyilkos kórral, de ezalatt szinte folyamatosan játszott színpadon, a kamerák előtt… Kevesen tudták, milyen pokoli fájdalmai vannak. Aztán mégis beszélt róla: „Már tudom, azért mér a Jóisten betegséget az emberre, hogy az leltárt készítsen, átgondolja, mit csinált rosszul, mit nem.”
Pap Vera küzdelme az élettel Kőbányán, a Pongrácz telepi szegénynegyedben kezdődött. „Nekünk sokszor csak zsíros kenyérre tellett. Egyévesen elvesztettem az anyukámat, nyolcéves koromig apukám egyedül nevelt, aztán kaptam egy mostohát. Irigy voltam azokra, akiknek volt édesanyjuk. Szeretett az apám, én is őt, de hát máshogyan szeret egy kislányt egy apa, mint egy anya. Talán ezért nem akartam, hogy legyen gyerekem, mert a kapcsolataimban azt kerestem, hogy vajon azzal a fiúval, akivel együtt élek, fel tudunk-e együtt nevelni egy gyereket. És miután nem volt rá válaszom, nem akartam, hogy a gyerekem csonka családban nőjön fel – mesélte. A 90-es években ment férjhez Simon Sándor ügyvédhez. – De addigra már öreglány voltam ahhoz, hogy szülhessek. Szerencsére a férjem révén kaptam két kislányt, akik akkor nyolc- és kilencévesek voltak. De visszatérve a kezdetekre, való igaz, nehezen indult az életem, sokat bukdácsoltam, kemény harcaim voltak, mégis azt mondom, senki keresztjével nem cserélnék. Cipelem a sajátomat, ami nem könnyű, de elbírom. Ki tudja, másé könnyebb lenne-e? Azt hiszem, nem.” A keresztjét 59 évesen tette le.
Irány Hawaii, tanárnő!
Egykori osztályfőnöke kinevette, kigúnyolta, amikor megtudta, színészi pályára készül. „Kijelentette az egész osztály előtt: ’Pap Vera, ha téged felvesznek a Színművészetire, akkor én elmegyek Hawaiira hastáncosnak.’ Ezzel a megjegyzésével mélyen a lelkembe taposott. Miután felvettek, elküldtem neki egy Hawaiiról szóló prospektust azzal az aláírással: ’Szeretettel és tisztelettel Pap Vera, a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója…’”
Kiemelt kép: Szabolcs László/fotocentral.hu
