Az RTL híradósa nemrég büszkén mesélte a Storynak, hogy gyerekei jól tanulnak. Míg Matyi érdeklődése a zene, a dobolás és a gitározás no meg a művészetek felé irányul, addig Szonja sokkal inkább két lábbal áll a földön. Kevésbé érdeklik a művészetek, a matematika és az angol viszont annál inkább. „A fiamat rockzenészként tudom elképzelni, a lányomnál már bizonytalan vagyok. Most egy határozott, kemény cégvezetőt vagy jogászt látok benne” – mondta akkor Erős Antónia, akinek gyerekei az elmúlt évben teljes gőzzel készültek a gimnáziumi felvételire. „A nyári szünettől kezdve, hétvégéken át, de még hétköznap esténként is rengeteg tesztet oldottak meg – meséli, majd elárulja, miért volt különösen nehéz számukra ez az időszak. – Azt látom, hogy nemcsak nálunk, a családban, hanem úgy általában a környezetünkben is minden szempontból nagyon-nagyon megterhelő ez a pár hónap. Őszintén megmondom, nem tudom elképzelni, hogy minden család hogyan oldja ezt meg. Pluszórák és sok-sok tízezer forint kiadása nélkül szinte lehetetlen ennyi és ilyen színvonalú teszt megoldására felkészülni” – magyarázza Antónia.
Úgy látja, hogy miközben az iskolájukban volt felvételi felkészítés, minden más iskolában is nagyobb figyelmet kéne fordítani erre. Csupán néhány hónap szól arról, hogy a gyerekeket felkészítsék a kétszer 45 perces írásbeli vizsgára, amin a jövőjük múlhat. „Részben igazságtalannak tartom a rendszert, egyrészt a nagyon különböző képességű gyerekeknek ugyanazt a nehézségű tesztet kell megírniuk akkor is, ha nem valamelyik elit gimnáziumba akarnak menni, és nem tartom fairnek, hogy egyetlen teszt dönt arról, hogy behívják-e szóbelire a diákot az adott gimnáziumba. Volt olyan gyerek, nem is egy, akit sírva láttam kijönni az írásbeli felvételiről, és ez még csak a középiskola. A tanáraikon kívül én is sokat gyakoroltam velük, és mi tagadás, nem mindent sikerült megoldanom. Például a szólás-mondások között volt olyan, amit még egyáltalán nem ismertem, még ha ez nem is mérvadó.”
Antóniának természetesen az is eszébe jutott, hogyan érezhetik magukat azok a pedagógusok, magántanárok, akiknek a növendékei ugyanúgy átestek mindezen. „Azt hiszem, ők is, de mi is kemény hónapokon vagyunk túl. Szonját és Matyit szerencsére végül felvették azokba az iskolákba, ahova jelentkeztek. Így megérte hajtaniuk, küzdeniük, én pedig büszke vagyok rájuk. De a jövőre nézve mehetne mindez könnyebben, egyszerűbben is.”
Bezzeg egykor
Antónia annak idején az általánosban kitűnő tanuló volt. „A helyi, szigetvári gimnáziumba adtam be a felvételimet, és csak a jegyek számítottak akkoriban. Felvételi vizsgát annak a gyereknek kellett írnia, aki nagyon erős vagy kéttannyelvű iskolában szeretett volna továbbtanulni.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
