Pár héttel ezelőtt beszélt először a családi körülményeikről, és arról, hogyan érintette őt szeretett édesapja alkoholproblémája. Zita Bátonyterenyén nőtt fel bányászcsaládban. Egy olyan szerető közegben, ahol tizenkét éves koráig még csak nem is érzékelte, hogy problémák vannak. A Story magazinnak erről mesélt. „Amikor az édesapám bányamentőként a legjobb barátja életét mentette meg, sőt visszament megkeresni az egyik leszakadt végtagját is, az pszichésen nehezen feldolgozható történés még egy életerős férfi életében is. Nem egy olyan helyzet volt, amit félelmetes volt gyerekként még csak hallani is. El sem tudom képzelni, ezek a férfiak mit élhettek át napról napra. Apám módszere egyszerű volt: minden emberpróbáló napot követően a pohár után nyúlt, de ezért ma sem hibáztatom. Azért igen, hogy később sem próbált változtatni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban sok szülő ivott körülöttünk. Mi, gyerekek – barátok, osztálytársak – pedig, akik a napjaink nagy részét együtt töltöttük, ezt teljesen természetesen kezeltük. Mert közben megkaptuk az otthon melegét is. A szüleimtől tanultam meg, hogy nem kell ahhoz sok pénz, hogy boldogok legyünk, hogy milyen jó társasjátékozni, meghívni a barátokat. Tizenkét éves voltam, amikor először szembesültem vele, talán mégsem teljesen egészséges a közeg, ahol nevelkedek. Azóta számtalanszor voltam édesapám segítségére, hogy kigyógyuljon az alkohol rabságából. Egyetlen kérésem felé, hogy a gyerekekkel való találkozások alkalmával józan legyen. Mivel nekem nem része az életemnek az alkohol, nálunk egyetlen hétköznap, sőt ünnepek alkalmával sincs ital az asztalon. Szeretem, hogy akár a barátok, akár a család jön össze nálunk, jól tudjuk magunkat érezni attól, hogy együtt vagyunk. Nyilván sokban befolyásolja a hétköznapokat, hogy nincs nagyszülő a segítségünkre. Sokszor érint érzékenyen, amikor más nagyszülőket látok, akik oviba mennek az unokáikért, és játszóterezés, a foci után a nagymama almás süteménnyel várja őket. Ezeket a pillanatokat az én gyerekeim sosem élhették át, de én még megadhatom majd az ő gyerekeiknek” – mesélte Zita.
Teljesen kimerült
A családban ma is Zita a biztos pont, és talán emiatt sem vágyott soha arra, hogy akár egyetlen napot is távol töltsön a szeretteitől. A háromgyermekes édesanya most mégis belevágott élete nagy kalandjába, az RTL Az árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsorában az egyik gyilkos szerepét osztották rá. „Zsoltit épp nem szólította külföldre a munkája a magyar labdarúgó-válogatottal, így igent mondtam a felkérésre, és alig vártam, hogy elkezdődjenek a forgatások. Az életem úgy alakult, erős nővé kellett váljak. Úgy gondoltam, lelkileg és fizikailag is megedződtem már egy olyan feladatra, ahol csak kőkeményen blöffölni kell a győzelemért, vagy kamatoztathatom az emberismeretemet és az eddig jól működő megérzéseimet. Az életemben ennél jóval meredekebb szituációk voltak élesben. De már első nap világossá vált, hogy ez lelkileg is hatalmas megterhelést jelent számomra. Én ugyanis képtelen voltam napokon keresztül hazudni, főleg néhány számomra kedves embernek. Teljesen kimerültem, és végig olyan lelkiismeret-furdalás gyötört, hogy ebben elfáradtam mentálisan. Be kellett magamnak is ismernem: rettenetes stratégiai játékos vagyok, nem tudok hosszú távon jól érvelni, ha magam sem hiszem el, amit mondok” – magyarázta Zita.
Lakást venne
Természetesen Zita is elképzelte, mit kezdene a főnyereménnyel, ami akár 20 millió forint is lehet: a testvérének egy kis lakást vásárolna, hogy ne albérletben éljen. „Furcsa kapcsolat volt sokáig a miénk, hiszen Bálintot több mint tíz éven keresztül neveltem, és születése pillanatától támogattam. Ahogy teszem a mai napig, amikor szüksége van rám. De sem a nővére nem voltam, se az anyukája, vagy kicsit inkább mindkettő. Állandóan egyensúlyoztam a két viszony között, hogy olyan alapokat tudjak adni neki, amelyekkel megtalálja a helyét a világban. Már 26 éves, diplomás fiatal pasi. Pár éve költözött külön, és kezdte el élni a saját életét. Büszke vagyok rá. És őszintén magamra is. Sokáig szégyenként éltem meg, hogy nekem nincs rendezett családom, hallgattam róla, de nehéz volt folyamatosan kerülni minden interjúban a gyerekkoromat, a húszas-harmincas éveim napi kihívásait. Utólag jöttem rá, ez nem szégyellni való dolog, engem ez tett erőssé, és ez az én esszenciám, hogy a gyerekeim mellett őt is felnevelhettem, és sosem fordítottam hátat a szüleimnek a bajban. Nem volt könnyű lelkileg, hiszen jóval nagyobb felelősséggel tartoztam érte, mintha csak a nővére lettem volna, és így nekünk sok minden kimaradt a testvéri kapcsolatból, viszont sok minden mást adott ez a helyzet” – mesélte Zita.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
