Besöpört már számtalan zenei díjat, tizenkét ezres telt házak előtt játszik. Van még feljebb idehaza?
Fluor Tomi: Hogyne. Most a jövő áprilisi Aréna-koncertünkre készülünk. Még sosem arénáztunk, és akkor lesz a Wellhello tízéves, ami egyébként nagyon meredek. Egyszerűen nem értem, mikor telt el ennyi idő. Diazzal nekünk négy-öt évnek tűnik… Egy dokumentumfilmet is készítünk, egy őszinte kisfilmet.
A popzene nem egy nyugdíjas műfaj. Meddig szeretne színpadon állni?
F. T.: Azt beszéltük meg, hogy addig csináljuk, amíg jólesik. Nem akarjuk erőltetni. Semmiképp sem szeretnénk hetvenévesen, félig beh*gyozva Rakpartot énekelni. Fontos a méltóságunk. Hosszú távon pedig szerintem a háttérben dolgozunk majd Diazzal. Már most figyelgetjük a tehetséges arcokat, úgyhogy elképzelhető, a két papa a háttérből egyengeti majd a fiatalok karrierét.
A barátai már családos emberek, nem irigyli kicsit őket? Nem szeretne megállapodni?
F. T.: Valahogy még nem érzem ezt sürgetőnek. Ha jönne is most valaki, akkor is azt mondanám, még két évig legyünk csak ketten, éljünk a mának. A hosszú távú célok között ott van a gyerek, de csak akkor, ha azt érzem, tényleg megtaláltam a nőt, akivel el tudom képzelni az életem. Az az igazság, hogy pasiként én még ráérek. Inkább vagyok még csajozós, mint hogy egy válás és három gyerek legyen mögöttem.
Viszont egy éve nagybácsi.
F. T.: Igen, ezek nagy dolgok az életben, és szeretnék jó nagybácsi lenni. Nehéz, mert a mindennapokban én nem vagyok Székesfehérváron, ahol a családom él. Sok mindenből kimaradtam az elmúlt években, amin szeretnék változtatni. Két éve a mamám halála eléggé szíven ütött, akkor tudatosult bennem, hogy többet kellett volna hazamennem. De most egyre több a családi program. Két hete pedig életem egyik legkomolyabb érzése volt, amikor anyukám, a nagybátyám, a papám, az egész család eljött egy koncertünkre.
Érződik, hogy családszerető ember. Milyen egy kapcsolatban? Odaadó, hűséges?
F. T.: Igen, és romantikus is. Virág, vacsora, mindent hozok, amit kell. És mára sokat változtam is. Régebben mindent a zene mögé soroltam, ma már, ha úgy van, simán tudnék nemet mondani, hogy több hasznos időt töltsek a párommal. Lassulok is, a bulizás sem vonz már annyira. Hú, most jó kiégettnek és öregnek tűnhetek… De szezonban azért ma sem mondom, hogy jó lehet a csajomnak lenni. Nem a vad bulik miatt, az nem probléma, piásan is mérlegelek, és előbb ülök taxiba, mint hogy hülyeséget csináljak. Hanem mert vagy koncert van, vagy alszom.
Milyen nő a zsánere?
F. T.: Hát ez nehéz. Csomószor találkozom lányokkal, és olyan szívesen összeraknám egyikből, másikból, harmadikból a tökéleteset. Ami szemétség, és egyben az én személyes tragédiám is, mert emiatt nem igazán parkolok le sokáig senki mellett. Mert azt hiszem, mindig van eggyel jobb. De védekező mechanizmus is van ebben, mert én is sérültem kapcsolatokban, nekem is fájt már. Talán túl józan vagyok a szerelemhez, és ha mégis közelít, akkor bepánikolok. Volt, hogy aludni sem tudtam, mert még a gondolat is fojtogatott, hogy ez lehet az utolsó szingli estém.
És milyen az agglegényélet?
F. T.: Sok mindent megcsinálok otthon egymagam. Mosok, virágot locsolok, gazolok. Tök jól kikapcsol. Kicsit olyan lettem, mint anyám: sokszor azon kapom magam, hogy egyfolytában rendezkedem. De valahogy az van bennem, hogy életem legjobb lakása nem érdemli meg, hogy rosszul nézzen ki. Kikerülöm már azt is, hogy nálam törjenek a poharak, szóval nem egy átjáróház, hanem tényleg az én nyugodt legénylakásom.
Gondolta valaha, hogy ilyen sikeres lesz, jómódban él majd?
F. T.: Hétéves koromban már sapkás csávót rajzoltam mikrofonnal a kezében. Mindig az éltetett, hogy egyszer ide jutok. Mindent megtettem ezért, és a családom is támogatott, de az elején megmondták, hogy nekem is meg kell dolgoznom érte, és a fele pénzt hozzá kell tennem mindenhez. Még a Mizu után is call centerben dolgoztam, és nagyon sokáig villamosoztam haza a koncertekről a rajongókkal. Meg is tanultam értékelni a pénzt. Szerintem ezért nem szórtam el vagyonokat kábítószerre, vagy vettem nyolcmilliós Rolexet. Helyette félretettem, és van egy lakásom, lesz egy nyaralóm, és nem annyira aggódom, hogy mi lesz holnap.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
