Elevenítsük fel, hogyan is kezdődött a szerelmük Fannival.
Delhusa Gjon: A televízióban látott a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorban. Levélben megkeresett, ettől kezdve két éven át leveleztünk, de ez idő alatt egyszer sem találkoztunk. Két évvel később Győrben, ahol lakott, koncertem volt, utána találkoztunk, hosszasan beszélgettünk, majd újból leveleztünk. Utána jött egy bál, ahova elhívott fellépni. Így kezdődött…
Majd’ tíz év telt el azóta, a napokban töltötte be a 70. évét. Elgondolkodott már azon, hogy a 26 éves Fanni előbb-utóbb szeretne férjhez menni, szeretne gyereket?
D. G.: Ahogy ön is, úgy én is egészen mostanáig abban az évszázadok óta tartó társadalmi elvárásban gondolkodtam, hogy házasság, gyerek – illik ezt követni. Én is végigmentem ezen az úton, most viszont azt látom, a mai fiatalok közül már sokan másképpen tervezik a jövőt. Lehet, hogy a házasság elavult intézmény, nem tudom, de azt gondolom, az, hogy van egy papír a kezünkben arról, hogy szeretjük egymást, hogy összetartozunk, nem erősebb kötelék, mint a szerelemből, szeretetből vállalt önkéntes szövetség. Hetvenévesen, papírok nélkül is állítom, soha életemben nem voltam még ilyen szerelmes, ilyen boldog, soha nem szeretett senki úgy engem, mint Fanni, soha életemben nem vigyáztam úgy a kapcsolatomra, mint most. Szerelem, mondom, pedig amit egymás iránt érzünk, ami minket Fannival összeköt, az sokkal több ennél. Nincsenek is szavak rá.
Hogy érzi magát hetvenévesen?
D. G.: Ha azt mondom, ötvennek sem érzem magam, szemtelennek tűnök, pedig így van. Fáradhatatlan vagyok, Fannival folyton úton vagyunk, motorozunk, lovagolunk, kirándulunk, biciklizünk… De ami a legfontosabb, teljesen egészséges vagyok, nem szedek gyógyszert, annál több vitamint, régóta viselek szemüveget, a szemerősítő számomra elengedhetetlen. No és a táplálékkiegészítők…
Akkor a kora lehet akadálya a gyerekvállalásnak?
D. G.: Az egészségem, a lendületem, a vitalitásom megengedné, hogy a három fiam mellé jöjjön a negyedik gyerek is, de őszintén megmondom, félek tőle. Nem tudom, lenne-e még erőm, türelmem hozzá. Azt tapasztalom az unokámnál, hogy három-négy órát szívesen játszom vele, de utána elég, megyek a dolgomra. Tudom, Fanni, ahogy mindent az életben, a gyerekkel kapcsolatos tennivalókat is levenné a vállamról, de egyelőre vele teljes egyetértésben abban maradtunk, nem szeretnénk gyereket.
A kapcsolatuk olyan, mint egy szerelmes lányregény. Az elmúlt tíz évben soha semmilyen nehézség, konfliktus nem volt?
D. G.: Dehogyisnem, idő kellett hozzá, hogy összecsiszolódjunk. Ez pedig konfliktusokkal jár. Hogy csak egyet említsek, Fanni az első perctől nevelgetett. Nagyon szertelen voltam, mint egy vadló, nehezen törtem be, de a végén sikerrel járt. Sokat változtam. Az sem volt könnyű, hogy nagyon féltékeny volt rám… Még egy búcsúgondolat. Fanni 14, én 16 éves korom óta dolgozom, énekelek, koncertezem, épp most tudtam meg, hogy 417 saját szerzeményem van. Végigdolgoztam az egész életem, itthon és külföldön. Közben felneveltem három gyereket. Büszkén mondhatom, jó és odaadó apjuk voltam és vagyok, ezt ők is így mondják. Most is sok fellépésem van, hosszabb szünet után újból felfedezett a közönség, telt házak előtt lépek fel, a magánéletem is végre révbe ért, egyszóval hetvenévesen szakmailag, magánéletileg tökéletesen rendben vagyok, boldog vagyok. Mi Fannival csak egymásnak, egymásért élünk, azt veszem észre, ahogy múlnak az évek, ő egyre szebb, vonzóbb, nőiesebb. Hányszor előfordul, hogy hajnalban, amikor még alszik, lefotózom… Ebben a szeretetben, csodában szeretném leélni a további életemet.
Kiemelt képek és fotók: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
