A népszerű színművész és párja, Szabó Anikó nemcsak a magánéletben, hanem a színpadon is jól kiegészítik egymást. Többek között a Hyppolit, a lakáj című darabban is együtt játszanak. Stábunk pedig benézhetett hozzájuk az előadás előtt.
„Jól kiegészítjük egymást”
Anikó 15 évvel fiatalabb Istvánnál, és gondoskodó szeretettel veszi körül a 72 éves színművészt. „Zalaegerszegen volt kezdő színésznő, amikor összejöttünk. Az eseményeket visszapörgetve, már mindketten másként emlékszünk és másként meséljük, hogy volt. De azt hiszem, talán már mindegy is. Csak az a fontos, hogy megtörtént a találkozás, és remélem, hogy ez már örökre szól – mondja Mikó. – Remekül kiegészítjük egymást. Nagyon figyelmes asszony. Odafigyel arra is, hogy ha dolgozni megyek, akkor legyek pihent. Nekem ez fontos, mert soha nem szerettem beesni egy előadásra vagy próbára. Nem jó, ha az ember magával cipeli az életét a színpadra. Szükség van rá, hogy egy kicsit áthangolja a lelkét arra, ami következni fog.”
Kevesebbet utazik
Anikó egyik nagy erénye szintén a pontosság. „Ráadásul kifejezetten gondoskodó, empatikus – folytatja István. – Remélem, hogy én is meg tudom adni neki azt az odafigyelést, amire vágyik. Otthon nem nagyon szoktunk szakmáról beszélni, vagy csak nagyon ritkán. De ha akad valami szakmai probléma, akkor átbeszéljük. Ha kell, tudunk kritikusak lenni egymással. Ha az ember nem az egóján esett sérelemként könyveli el, amikor a másik azt mondja neki, hogy ’figyelj, ma este nem voltál olyan jó’, akkor ebből előnyt tud kovácsolni. Így aztán tudunk segíteni egymásnak, hogy egyre jobbak legyünk – magyarázza a színész, aki 72 évesen is dolgozik. – Most pont annyi munka van az életemben, amennyi még jólesik: játszom, rendezek, forgatok. Az utazást viszont már nem annyira szeretem. Azt próbálom csökkenteni, amennyire lehet. Illetve ha valamelyik távoli városban játszom, akkor igyekszem úgy intézni, hogy két-három napot ott töltsek, és összekössem a munkát a pihenéssel. Így már sokkal jobb. Ilyenkor különösen jó, ha Anikóval együtt játszunk az előadásban, mert együtt tehetünk ilyen kirándulásokat.”
Micsoda barátság!
A Hyppolit, a lakájban azonban nemcsak szerelmével, hanem egyik legjobb barátjával, Benkő Péterrel is együtt játszik. „Mikszáth Különös házasságában forgattunk először együtt 1984-ben. Azóta töretlen a barátságunk. Nem csak dolgozni, kikapcsolódni is szeretünk közösen. A napokban is voltam nála. 17 esztendeig egymás mellett öltöztünk a Thália Színházban, illetve az Arizónában – meséli Mikó. – Utána egy évre elváltunk egymástól, de aztán már hívtam Sopronba, ahol igazgató voltam. Ő akkor olyan magánéleti helyzetben volt, hogy boldogan csatlakozott egy csapathoz. Ott is egymás mellett öltöztünk. A baráti köröm tagjai egyébként inkább a civil szférából kerültek ki, és gyerekkori, ifjúkori kapcsolatok. Az ember időskorára szereti, ha olyan emberek veszik körül, akik megidézik a fiatalságát.”
Imádják a nézők
Balázsovits Lajos elhunyta után újra kiadóvá vált egy hely a Nemzet Színészei között. A Story Facebook-oldalán többen hangot adtak annak, szívesen látnák Mikó Istvánt a grémium tagjai között. „A nézőkkel mindig is jó kapcsolatban voltam. Rengetegszer kaptam a közönségtől díjat: Salgótarjánban is, Sopronban is. Erre olykor sokkal büszkébb vagyok, mint a hivatalos elismerésekre” – mondja a művész.
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu
